Hosszú nap

Hosszú és kimerítő napon vagyok túl. Aki olvasta egyik korábbi bejegyzésemet, az tudhatja, hogy ezen a héten két kedves tanítványom velem tart Zalaegerszegről, hogy végigjárják velem azokat a városokat, amelyekben a héten tanítok.
Ma Pesten voltak óráim, amelyek nagyon jól sikerültek, nagyon jól halad mindkét kezdő csoportom és szuper a hangulat. Persze a nap nem is emiatt volt kimerítő, hanem mert Szilu, egyik zalaegerszegi vendégem eléggé lebetegedett. Egész nap egy falatot sem tudott enni és egy korty víz sem maradt meg benne, mindent kihányt. Már félő volt, hogy kiszárad, úgyhogy úgy döntöttünk, irány az ügyelet. Az ügyeleten megvizsgálták és továbbküldték a Péterfy kórkáz sebészeti osztályára. Szóval egyáltalán nem volt vicces a dolog.
Hál'Istennek nem találtak nála semmi komoly problémát, így elengedték és most már mondhatom, hogy szinte teljesen jól van.
Érdekes tapasztalat volt, hogy az egészségügyről alkotott véleményemet teljes mértékben felülírták a történések ebben az esetben. Az ügyeleten rögtön fogadták Szilut. Azonnal tovább is küldték a kórházba, ahol szinte rögtön meg is vizsgálták, készítettek ultrahangot is. Gyorsan elkészültek az eredmények és állítólag mindenki rendkívül kedves volt. Az orvosok (ügyeletes, kórházi), a betegkísérő, a nővérek, az asszisztensek, még a kórház előtt beszélgető betegek kisebb csoportja is :)
Annyit panaszkodunk a magyar egészségügy állapotával és oly sok minden mással kapcsolatban (és sokszor persze van is rá okunk), néha azonban örülhetnénk is annak ami jó, beszélhetnénk, írhatnánk róla, de először talán kezdhetnénk azzal, hogy egyáltalán észrevesszük ezeket a jó dolgokat is.