Nem unod még?!

Ezt Tőled is kérdezhetném kedves olvasó, de ezt kérdezik tőlem néhányan az ismeretségi körömből is. Már az is meglepő sokak számára, hogy csak salsával foglalkozik tánciskolánk.
"Hogy lehet ennyi időt tölteni egy tánc elsajátításával? Hogy nem lesz unalmas mindig ugyanazt táncolni?"
Aki rendszeres látogatója óráinknak, csak mosolyog ezeken a kérdéseken. Aki régebb óta jár hozzánk, az már a hasát is fogja a nevetéstől. Aki pedig a továbbképzéseink, workshopjaink rendszeres résztvevője, lehet, hogy kissé meg is orrol a fenti kérdések miatt, hiszen tudja, hogy a salsa milyen elképesztően komplex tánc, és amíg élvezhető szintre jutni benne talán a legegyszerűbb szinte az összes tánc közül, addig mélyebb rétegei elképesztő távlatokat nyitnak az arra fogékony ember számára. Az órákon kezdetben szinte csak a felszínt kapargatjuk, noha próbálunk egyre több autentikus ízt, érzetet átadni már az alacsonyabb szinteken is.
Tanárként azt is kérdezik tőlem, hogy lehet, hogy nem unom még századszorra elmagyarázni a dile que no-t (ez a salsa egy alapfigurája). Egyáltalán nem unom. Két okból kifolyólag:
Az egyik ok, hogy mindig másnak tanítom. Más és más csoportoknak. Az oktatás interakció, tehát nem csak arról beszélünk, hogy én leadom az anyagot, hanem csoport felveszi az információt, reagál, impulzusokat ad, amelyekre nekem kell visszacsatolnom. Minden csoportnak más a dinamikája, más a fejlődési üteme, a hangulata, a hozzáállása, ezért minden kezdő óra különbözik egy másiktól. Még az sem mindegy, hogy hétfőn vagy éppen pénteken tartom az órát. Fél 6-kor, vagy 8 órakor. És még folytathatnám.
A másik ok, hogy folyamatosan fejlődök, változtatok az adott figurák magyarázásán, oktatásán. Többnyire bejönnek a változtatások, hiszen okkal változtatok. Ritkábban persze előfordul, hogy nem. A jó dolgokat beépítem, a kevésbé hatékonyakat nem. Akik már hosszú évek óta járnak hozzám, láthatják a különbségeket még akkor is, ha ezek szép lassan folyamatosan mennek végbe, ahogy a tematikánkban is ritkán történik drasztikus változtatás. A visszajelzés arra nézve, hogy ez működik az, hogy egyre gyorsabban tanulnak a tanítványok. Még öt év után is új és újabb dolgokat találok ki, hogy jobban átérezzék egy-egy mozgás lényegét. (pl. tegnap Zalaegerszegen) És akkor még nem beszéltünk a humorról, amellyel igyekszem színesíteni az óráimat. Noha van egy két standard poénom, amelyeket nem lehet kihagyni (főként azért mert markánsan és hatékonyan fejezik ki egy-egy probléma megoldását), de sokkal inkább a helyzetkomikumra vagyok érzékeny sőt, kifejezetten ki vagyok élezve azokra a helyzetekre, amelyekből valami vicceset lehet kihozni. Az a legkifejezőbb bizonyítéka ennek a szemléletnek, amikor a tanárjelöltjeink, asszisztenseink is dőlnek a nevetéstől, pedig ők már jónéhány órámon részt vettek, amelyen az adott tananyagot adtam le.
Szóval nem nagyon van mit megunni, de azt hiszem addig tudom jól, sikerrel végezni a dolgom, amíg ez így van.