Tegnap

Tegnap, vagyis csütörtökön szokásomhoz híven Miskolcon jártam két kedves tanítványommal Anikóval és Sziluval. (Ja, egyébként Szilu jól van, tegnap már nyoma sem volt az előző napi betegségének. Viszont jól mutatta, hogy egész sokan olvashatják a "blogom", mivel rengeteg telefont kapott, érdeklődtek felőle a többiek, akik a blogomból értesültek a szerdai eseményekről.)
Nagyon jó hangulatban teltek az órák. Miskolc különleges városom abból a szempontból, hogy sehol máshol nem állnak be annyian táncolni a magasabb szintű tanulók közül az alacsonyabb szintű órákra, mint itt. Nagyon sokan bejönnek a terembe már 6 óra előtt és csak hármonegyed tízkor jönnek el, amikor vége az oktatásnak és zárják a termet. Az emberek így érezhették magukat egy római fürdőben, amely nemcsak a fürdőzés célját szolgálta, de a társadalmi érintkezés egyik fő fóruma volt a Római Birodalomban :) Már eleve úgy kezdődött a dolog, amikor elkezdtem járni heti rendszerességgel Miskolcra (nem ez volt a terv eredetileg, hiszen vannak és voltak is tanáraink, tanárjelöltjeink Miskolcon), hogy olyan érdeklődést és elismerést kaptam a tanítványoktól, hogy hétről-hétre újra és újra elindultam, noha rábízhattam volna az órák megtartását akkori tanárunkra Sztofán Zsuzsira és így csak néha tettem volna tiszteletemet az ottani órákon. Aztán hamarosan már ott tartottunk, hogy heti rendszerességű programom lett a miskolci óra, amit töretelen lelkesedéssel hálálnak meg a tanítványok. Különben is: "felelős vagy azért, amit megszelidítettél." :) Megismertettük a tanítványokkal a salsát és most már felelősségünk, hogy hódolhassanak ennek a táncnak, amely sokuk életének fontos részévé vált, persze nemcsak Miskolcon, hanem sok más városban is. Talán közhelyesen hangzik, de olyan sok jót kaptam a Salsa Fuerte közösségétől, hogy azt felsorolni is nehéz lenne. Rengeteg szeretet, tisztelet és megbecsülés áramlik felénk a tanítványok részéről. Nagyon sok kedves ismerőst, barátot szereztem iskolánk tanítványai közül és minden városba örömmel megyek, mert örömmel jönnek az emberek táncolni hozzánk és engem is örömmel fogadnak.
Nyilvánvalóan nem mindenki kedvel. Számomra viszont sokat jelent, hogy azok az emberek is megtisztelnek jelenlétükkel az óráimon, akik nem kifejezetten kedvelnek, esetleg némi ellenérzést kelt bennük közvetlen, "némi" exhibicionizmust sem nélkülöző stílusom, amelyet tanárként büszkén vállalok. Valakit például az idegesít, hogy folyton mosolygok, kivéve, amikor nevetek. :) Néhány embernek persze eleve derogál, nevetni, együtt kiabálni (una bulla) a többiekkel, noha a többség ezért is jár hozzánk. Ha mindezek ellenére valaki eljön az órámra, akkor az valahol mindenképp elismerése tanári és/vagy szakmai kompetenciámnak. Aki csak csajozni/pasizni jön, az sokáig úgysem marad :)