Mire a csípőm helyrejött, sikerült begyűjtenem egy megfázást. Na szép!
Vasárnap már torokfájással küszködtem, bár reméltem, hogy másnapra jobban leszek. Aztán a dolog "komolyságát" mutatja, hogy órát sem tartottam végül Zalaegerszegen. (sokan tudják, hogy elég nyomós ok kell ahhoz, hogy ne tartsak órát) Hál'Istennek Durgó Laci be tudott ugrani és így a zegi társaság nem maradt szórakozás nélkül. (egyébként válságosra fordult volna az állapotom, nem kétlem :) )
Kaptam is jobbulás-kártyát a zegiektől.
Szombathelyen a kezdő és középhaladót megtartottam, a haladóknak csak gyakorlóóra volt. Nagyon örültem, hogy végre sokan odajöttek kérdezni, hogy miben is tudnának fejlődni.
Mondjuk inkább az a furi, hogy úgy általánosságban szinte senki nem szokott élni a lehetőséggel, pedig mindig javaslom a tanítványoknak.. Érdekes, hogy a többségnek nincs szüksége visszajelzésre a táncával kapcsolatban. Még én magam is - talán egy hangyányit nagyobb testtudattal is - állandóan küzdök a kevés visszajelzés problémájával. Ráadásul nekem kevesebb olyan fórum is akad - főként Magyarországon -, akinek a véleménye számít. Zsuzsi és Tomi. Ennyi. Bár Zsuzsinál néha elfogultságra gyanakszom.
Az is igaz, hogy az instrukcióim nagy részét így is, úgy is hangoztatom órákon. Hiszen ha valaki kezdő szintről indul, akkor nagyon jól meghatározható, hogy min is kell dolgoznia az alapvető dolgokkal kapcsolatban és amíg az nem működik... Tanulj meg járni, s csak aztán repülj!
Aztán persze nem mindenki azért jár, hogy fejlődjön. Bár a csajozáshoz sem kér senki instrukciókat, aki pl. azért jár. :) Na jó, nem is értek hozzá. Vizet innék, és bort prédikálnék :)
Vannak olyanok is (hál'Istennek talán nem nagy számban), akiknek derogálna segítséget kérni, vagy ha tanácsot adnék. Néhány ember egész egyszerűen nem gondolja, hogy olyan nagy különbség lenne a tudásunk, vagy legalábbis a táncunk között, hogy szüksége lenne tanácsra. (bármennyire meglepően hanzik is ez)
Egy szó, mint száz. Mindenkit arra bíztatok, hogy kérjetek visszaigazolást tanáraitóktól táncotok javítása érdekében, mert ismervén őket, biztosan örömmel fognak és tudnak is segíteni. Órai keretek között erre személyreszabottan nem nagyon van lehetőség.
Hát, ahogy körülnéztem tegnap a tornateremben a gyakorló óránkon és nem csak a táncpartnereimre figyeltem, hirtelen nagyon jó érzés fogott el: öröm volt látni az embereket, szinte otthonos volt a légkör, jó érzés áradt mindenkiből. Kényelmes, nyugodt, megszokott, biztonságos. Egységes.(Nekem ilyen volt az a pillanat.)És ettől még jobban éreztem magam.
VálaszTörlésVette a csapat a lapot és kérdeztünk elég sokan, aminek hatására remélhetőleg még többen is eljátszhatnak a gondolattal: "Hú, lehet kérdezni..." És kérdeznek. Az órán, sok ember figyelme tüzében más kérdezni. Így könnyebben előbújnak a táncosok a kérdésekkel. ((Én a helyedben azt hiszem várva várnám a legkisebb visszajelzést is, hogy ne egy irányban folyjanak a gondolatok.))
Nagyon jó ötlet volt a fórumon, hogy tartsunk ilyen időről időre. Akár csak 10 percet is. Ami garantáltan nem 10 perc lesz :D Régen, jó régen az órák végén volt szabad tánc,amit én nagyon kedveltem. Rövid az óra, igaz??? De, tudjátok, olyan telhetetlen vagyok :)))
Ja, és ha maradt valami a nyavalyádból, akkor gyorsan gyógyulj meg.
Sz :)
Én is a Fuerte óráira járok (épp a Tiédre :) ), és tényleg jó, ha valaki elmondja, mit nem csinál jól az ember, mert magától talán sose jön rá. Kérdezni persze egész más tészta, és bevallom őszintén én sem szoktam. Illetve ez így nem teljesen igaz, mert egymás között folyton megy az eszmecsere óra előtt/után arról, hogy egy-egy figurában mit és hogyan kellene csinálni. De egész más egy olyantól kérdezni, aki "velem egy szinten van", mint oda menni, és az órát tartótól kérdezni. Az nyilván sokkal hatékonyabb lenne, de szerintem sokakban van meg ugyanez a gát az óra végi kérdésekkel kapcsolatban... ("Most kérdezzem meg...? Mindenki tudja, csak én vagyok ilyen hülye, hogy nem tudom megtanulni...? ésatöbbi...)
VálaszTörlésA legnagyobb baj szerintem az, hogy van, aki el sem ismeri, hogy valamit nem tud...azaz nem néz magába.
A csoportösszevonások alkalmával szoktam hallani elégedetlenkedőket a dologgal kapcsolatban, pedig azt hiszem, hogy nagyon kevés olyan ember van (meg merem kockáztatni, hogy nincs), akinek nincs szüksége a gyakorlásra. Sokszor úgy érzem, mintha a legtöbbek egy versenyként gondolnának a salsa tanulására, amiben az a cél, hogy minél hamarabb eljusson valaki a haladó szintre.
Pedig - bár lehet, hogy az én nézőpontom a rossz - inkább a tánc szeretetére kellene koncentrálni, és arra, hogy ne egy versenysport legyen az egészből, hanem egy olyan időtöltés, amit az ember élvezettel csinál, és kicsit kirángatja a napi rutinból...
Amúgy, ha lenne valamilyen "felzárkóztató" óra, vagy gyakorlási lehetőség, amire azok mehetnek, akik nem biztosak valamiben, esetleg több dologban (most nem az órai keretek közti felzárkóztatásra gondolok), az biztos, hogy mennék. Szerintem mások is. Órán nem mindig tudja mindenki tartani a lépést a csoporttal, a salsa bulikban pedig beállni a "kemény magba", akik sokkal jobbak, mint az átlagos padavan, nem valami könnyű. Sajnos egyéb gyakorlási lehetőség nem nagyon van, és az amúgy sem túl szilárd lábakon álló tudás könnyen elszáll egy gyors zenénél, vagy egy olyan partnernél, aki szintén nem magabiztos. Akkor aztán jönnek a hibák, jön a para, ami elveszi az ember kedvét.
Na, kicsit elkanyarodtam... :)
Bocs a sok szövegért...! :)
Legközelebb rövidebbre fogom!