A ritmus életünk elidegeníthetetlen része. Testünk működése ugyanúgy egy adott ritmust követ, ahogyan az egyes természeti jelenségek (évszakok változása, növények rügyezése, virágzása, hervadása, apály és dagály) vagy akár a világgazdasági ciklusok, de folytathatnám a végtelenségig a felsorolást, hiszen egy adott ritmust követ a teljes bennünket körülvevő világ. A ritmus tulajdonképpen nem más, mint váltakozó jelenségek rendszeres ismétlődése.
A zenében és a táncban ráadásul különleges jelentősége van. A zenében úgy is definiálható, mint a hangok és hangsúlyok időbeli elosztásának rendje. A ritmus itt is egyfajta ismétlődést fejez ki. Sokan elhatárolják a zenei ritmusérzéket az élet más területein is hatalmas előnyt jelentő általánosabb értelemben vett ritmusérzéktől, pedig ez egyáltalán nem helytálló megközelítés.
Talán nem is kell mondanom, hogy milyen fontos dolog az életemben a ritmus. Gyermekkoromtól kezdve iszonyúan fogékony voltam a ritmusra, a zenére. És ez nem a tánccal kezdődött, sőt még nem is a zenei tagozatos általános iskolával. Már kisgyerekkoromban vissza tudtam játszani a filmekben hallott zenéket egy miniatűr kis zongorán. Aztán a zenei tagozaton rengeteget kaptam ezen a téren. Nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen irányú képzést kaphattam általános iskolámban. Innen kettéágazott a dolog, egyik ágon a zeneiskolai (szolfézs + hegedű (majd később brácsa) + zenekar) tanulmányok irányába, a másik ágon a tánc (akkor még rock'n'roll) irányába. (talán azt sem kellene kihagynom, hogy egész kisgyermek koromtól intenzíven sportoltam, hiszen a sport is nagy részben az ütem- , ritmusérzéken alapszik) A hegedűtanárom elfogultan mindig azt mondta, hogy milyen hasznos kiegészítés a tánc, mivel fejleszti a ritmusérzékem. Míg a tánctanárom, hogy milyen hasznos dolog a tánc szempontjából, hogy zenei képzettségemet zeneiskolában fejlesztem. :) Mindegyiküknek igaza volt.
Manapság az óráimon azt tapasztalom, hogy sokaknak hatalmas nehézséget okoz a ritmus megtalálása. Sokan nyíltan vállalják is, hogy nincs ritmusérzékük (ami a lehető legnagyobb hiba, úgy hiszem) Azt szoktam mondani: Mindenkinek van ritmusérzéke, csak néhányan nem engedik be a ritmust!
Nemrégiben meg is erősítettek ebben, ugyanis kimutatták, hogy a ritmusérzék velünk született készség. Imádott kis keresztlányom egyébként folyamatosan megerősít ebben, hiszen amikor a Micimackót éneklem neki, egyből elkezd táncolni, méghozzá ütemre (ez természetesen kiváló zenei ízlését és veleszületetett ritmusérzékét egyaránt bizonyítja :) :) :) )
Egy érdekes cikk a témában:
http://www.okosbaba.hu/ertelmi-fejlodes/zenei-neveles/130-mar-az-ujszulott-babaknak-is-van-ritmuserzeke
"A kutatás eredménye rávilágított arra, hogy a kizárólag az emberekre jellemző ritmusérzék tulajdonképp velünk születik, eleve belénk kódolt, vagy pedig az anyaméhben sajátítjuk el (a hallórendszer már születésünk előtt kb. 3 hónappal részben funkcionál)."
Ha igaz viszont, hogy már az újszülött babáknak is van ritmusérzékelése, akkor miért van az, hogy egyes tanítványaim teljesen ritmusrezisztensek, vagyis ellenálnak a ritmusnak, egyszerűen nem tudják követni?
Szerintem azért, mert nem engedik be, be vannak zárva. Az emberek manapság olyannyira óvatosak, hogy könnyen lezárnak a külső ingerekkel szemben. Lássuk be, hogy a kismalac is jól elb...altázta, amikor beengedte a farkast :) A ritmust be kell fogadnunk, ahhoz viszont ki kell nyílnunk.
Néha ez megtörténik akaratlanul, amikor biztonságban érezzük magunkat. Pl. jól ismert dalokat akaratlanul elkezdünk dobolni az ujjainkkal vagy a lábunkkal (és hidd el ilyenkor senki nem téveszt ütemet) vagy éppen elkezdünk dúdolni egy dalt, ami megragadt a fülünkben. (ilyenkor sem rontjuk el az ütemet, maximum a dallamot :) )
Természetesen a ritmusérzék fejleszthető és talán az egyik legfontosabb kihívás, amit az élet elénk állít, akkor is ha nem táncolsz (vagy mondjuk wakeboardozol, vagy kosárlabdázol, vagy bowlingozol, stb.) hanem csak harmónikusabban akarod élni mindennapi életedet, fejleszteni akarod mozgásodat és annak hatékonyságát és szépségét. És sose feledd, hogy ezzel a csodálatos adottsággal már megálddattál!
Nem szabad tehát görcsölni, be kell engedni a zenét, a ritmust, ami nemcsak a tánc, de életünk minden területén olyan jótéteményeket hordoz majd magában, amit elképzelni sem tudunk. Hiszen ritmust közvetítünk nemcsak a táncban, de bármilyen más mozgásunkban, ahogy az autónkat vezetjük, ahogy focizunk, ahogy mosogatunk, vagy éppen ahogy szeretkezünk... És ki ne akarna fejlődni ezen készségek tekintetében. Igenis, vágyom rá, hogy még jobban tudjak mosogatni :) :) :)
A zenében és a táncban ráadásul különleges jelentősége van. A zenében úgy is definiálható, mint a hangok és hangsúlyok időbeli elosztásának rendje. A ritmus itt is egyfajta ismétlődést fejez ki. Sokan elhatárolják a zenei ritmusérzéket az élet más területein is hatalmas előnyt jelentő általánosabb értelemben vett ritmusérzéktől, pedig ez egyáltalán nem helytálló megközelítés.
Talán nem is kell mondanom, hogy milyen fontos dolog az életemben a ritmus. Gyermekkoromtól kezdve iszonyúan fogékony voltam a ritmusra, a zenére. És ez nem a tánccal kezdődött, sőt még nem is a zenei tagozatos általános iskolával. Már kisgyerekkoromban vissza tudtam játszani a filmekben hallott zenéket egy miniatűr kis zongorán. Aztán a zenei tagozaton rengeteget kaptam ezen a téren. Nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen irányú képzést kaphattam általános iskolámban. Innen kettéágazott a dolog, egyik ágon a zeneiskolai (szolfézs + hegedű (majd később brácsa) + zenekar) tanulmányok irányába, a másik ágon a tánc (akkor még rock'n'roll) irányába. (talán azt sem kellene kihagynom, hogy egész kisgyermek koromtól intenzíven sportoltam, hiszen a sport is nagy részben az ütem- , ritmusérzéken alapszik) A hegedűtanárom elfogultan mindig azt mondta, hogy milyen hasznos kiegészítés a tánc, mivel fejleszti a ritmusérzékem. Míg a tánctanárom, hogy milyen hasznos dolog a tánc szempontjából, hogy zenei képzettségemet zeneiskolában fejlesztem. :) Mindegyiküknek igaza volt.
Manapság az óráimon azt tapasztalom, hogy sokaknak hatalmas nehézséget okoz a ritmus megtalálása. Sokan nyíltan vállalják is, hogy nincs ritmusérzékük (ami a lehető legnagyobb hiba, úgy hiszem) Azt szoktam mondani: Mindenkinek van ritmusérzéke, csak néhányan nem engedik be a ritmust!
Nemrégiben meg is erősítettek ebben, ugyanis kimutatták, hogy a ritmusérzék velünk született készség. Imádott kis keresztlányom egyébként folyamatosan megerősít ebben, hiszen amikor a Micimackót éneklem neki, egyből elkezd táncolni, méghozzá ütemre (ez természetesen kiváló zenei ízlését és veleszületetett ritmusérzékét egyaránt bizonyítja :) :) :) )
Egy érdekes cikk a témában:
http://www.okosbaba.hu/ertelmi-fejlodes/zenei-neveles/130-mar-az-ujszulott-babaknak-is-van-ritmuserzeke
"A kutatás eredménye rávilágított arra, hogy a kizárólag az emberekre jellemző ritmusérzék tulajdonképp velünk születik, eleve belénk kódolt, vagy pedig az anyaméhben sajátítjuk el (a hallórendszer már születésünk előtt kb. 3 hónappal részben funkcionál)."
Ha igaz viszont, hogy már az újszülött babáknak is van ritmusérzékelése, akkor miért van az, hogy egyes tanítványaim teljesen ritmusrezisztensek, vagyis ellenálnak a ritmusnak, egyszerűen nem tudják követni?
Szerintem azért, mert nem engedik be, be vannak zárva. Az emberek manapság olyannyira óvatosak, hogy könnyen lezárnak a külső ingerekkel szemben. Lássuk be, hogy a kismalac is jól elb...altázta, amikor beengedte a farkast :) A ritmust be kell fogadnunk, ahhoz viszont ki kell nyílnunk.
Néha ez megtörténik akaratlanul, amikor biztonságban érezzük magunkat. Pl. jól ismert dalokat akaratlanul elkezdünk dobolni az ujjainkkal vagy a lábunkkal (és hidd el ilyenkor senki nem téveszt ütemet) vagy éppen elkezdünk dúdolni egy dalt, ami megragadt a fülünkben. (ilyenkor sem rontjuk el az ütemet, maximum a dallamot :) )
Természetesen a ritmusérzék fejleszthető és talán az egyik legfontosabb kihívás, amit az élet elénk állít, akkor is ha nem táncolsz (vagy mondjuk wakeboardozol, vagy kosárlabdázol, vagy bowlingozol, stb.) hanem csak harmónikusabban akarod élni mindennapi életedet, fejleszteni akarod mozgásodat és annak hatékonyságát és szépségét. És sose feledd, hogy ezzel a csodálatos adottsággal már megálddattál!
Nem szabad tehát görcsölni, be kell engedni a zenét, a ritmust, ami nemcsak a tánc, de életünk minden területén olyan jótéteményeket hordoz majd magában, amit elképzelni sem tudunk. Hiszen ritmust közvetítünk nemcsak a táncban, de bármilyen más mozgásunkban, ahogy az autónkat vezetjük, ahogy focizunk, ahogy mosogatunk, vagy éppen ahogy szeretkezünk... És ki ne akarna fejlődni ezen készségek tekintetében. Igenis, vágyom rá, hogy még jobban tudjak mosogatni :) :) :)
Érdekes ez a dolog a ritmussal... Mindennek van ritmusa, az egész élet egy folyamatos körforgás. (atyavilág, de bölcs vagyok:)) És vannak olyanok, akik fogékonyabbak erre és vannak, akik nem. Én az előbbi csoportba tartozom. Furi, mert egyszerűen annyira kis érzékenyek a radarjaim, hogy abszolút kiszúrom azokat az embereket, akik hozzám hasonlóak és hasonlóan rezegnek és érzik a ritmust. :)
VálaszTörlésÉs azt hiszem én is szerencsésnek mondhatom magam. Az oviban balettal kezdtem, aztán általánosban jött a rajz tagozat, mellette zongoráztam, énekeltem... stb. :) Most már, hogy "nagylány" lettem, lassan meglesz a diplomám és egy teljesen földhözragadt munkám van (na jó, azért annyira nem vészes :)), hiányozni kezdett mindenféle kreativitás. Ezért kezdtem el salsázni. Ezért szeretnék egy fashion blogot indítani. Ezért akarok... megtanulni én is még jobban mosogatni! ;)
ps: éppen a "When doves cry" című számot hallgattam, miközben olvastam a bejegyzést, próbálom linkelni, de nem megy. :(
Én a Quindon Tarver féle verziót szeretem, bár tudom, hogy Prince volt korábban. :) És mire befejeztem a kommentelést, már a "One sweet day" című szám megy az itthoni kis music centeremen. :)