A kritika furcsa módon negatív csengésű szó az emberek többsége számára. Ez nem helyes ugyan, de érthető. Amiatt lett negatív csengésű a szó, mivel a mód, ahogy az emberek többsége a kritikát megfogalmazza, nem éppen pozitív.
Nyilván nem mindegy az sem, hogy mi a kritika mögött húzódó szándék. Más, ha kifejezetten bántani akarunk valakit, (ez már talán nem is a kritika szóval illethető kategória) és más, ha segíteni akarunk valakinek. A segítő szándék vezethet pozitív és negatív kritikához attól függően, a fogadó félhez mennyire tudjuk megfelelő módon eljuttatni üzenetünket. Ráadásul a fogadó felek is különböznek, ami az egyiknek segítség, azzal a másikat vérig sérted.
Jómagam meglehetősen kritikus vagyok, egyfajta elemzői alkat lévén. Korábban nagyon kevés dolgot ismertem el, amit viszont elismertem, azt intenzív rajongással is kezeltem. Manapság sokkal kevésbé vagyok szélsőséges (bár az intenzív rajongásra mai napig képes vagyok), sokkal könnyebben felfedezem az értéket és ott is meg tudom látni, ahol az összkép nem éppen azt sugallja.
Iskolánk sem azért lett a legnagyobb iskola, mert a legjobb képességű táncosok tudnak megtanulni nálunk, (belőlük van a legkevesebb össztársadalmi szinten) hiszen a nagy többség igenis híján van azoknak a készségek nagy részének, amelyek ezt olyan módfelett könnyűvé tennék. Látom tehát napról napra azokat a rendkívüli fejlődéseket, amelyekre tanítványaim képesek, noha még ezt követően sem feltétlenül figyelnél fel az ő táncukra, kedves olvasóm, egy salsa buliban. Én viszont tudom, miből lett a cserebogár és esetenként micsoda hatalmas erőfeszítések árán sikerült lépésről-lépésre előrejutni.
Nem csoda tehát, ha megtanultam sokkal jobban észrevenni a jót és értékelni azokat a dolgokat is, amelyek nem mindig nyilvánvalóak. Nagy lépés ez személyiségfejlődésemben, azt hiszem. :)
Órai keretek között a tanítványaim között különbséget kell tennem kritikára való fogékonyságuk tekintetében, és hogy milyen mértékben is szolgálnak rá egyes instrukciókra.
A kritika egyik legkényelmesebb módja "a pusztába kiáltott szó" :) :) :) Főként akkor, ha többen követnek el egy adott hibát. Ilyenkor általánosságban fogalmazva, a csoporthoz intézve hívom fel a figyelmet a dologra. Hibája a dolognak persze, hogy "akinek nem inge, nem veszi magára" vagyis sokan azt gondolják, hogy ez nem rájuk vonatkozik. Szóval egyáltalán nem biztos, hogy eljut a dolog a célszemélyekhez.
Személyesen sajnos nem mindig tudok segítséget nyújtani, mivel nem minden lánnyal van lehetőségem táncolni vagy ha már táncolunk, érdemben segíteni. Ráadásul ilyenkor ki vagyok hangosítva, ezért nem mindenki értékeli, ha mégoly segítő szándékkal nyilvánulok is meg. Kritikáimat lehetőség szerint pozitív megközelítéssel fogalmazom meg, pl. nem azt mondom, hogy "nagyon merev vagy!" hanem pl. "próbáld lazábban tartani Magad!" Azt gondolnám, hogy ez nem sértő vagy megalázó, de sajnos ma már tudom, hogy igenis van, akinek már ez is az. És ezért ne is kárkoztassunk senkit, még ha a többség számára ez valószínűleg érthetetlen is. Mások vagyunk. Én pl. szélsőségesen extrovertált :) :) :) Amíg sokan megköszönik, hogy kijavítom a hibákat (a napokban is kaptam ilyen e-mailt) addig mások akár képesek meg is sértődni ezen.
"Sajnos" a dolgom az, hogy megtanítsam a tanítványaimat a táncra, így valamilyen formában utat kell mutatnom, kritikát kell megfogalmaznom. Ezt kikerülni nem lehet.
Az más kérdés, hogy sokszor egy gyengébb képességű tanítványt nagyon megdicsérek, azt pedig, aki eredendően ügyes, jó képességű és jobban is hajta végre ugyanazt a mozdulatot, nem dicsérem meg (pedig érzem, hogy várja) azon egyszerű oknál fogva, hogy a jobb kivitelezés ellenére is figyelmen kívül hagyja az instrukcióimat. Leginkább az érdemel dicséretet, aki önmagához képest tud előre lépni. Ha valaki korábban pl. társastáncolt, akkor az sokkal jobban fog mozogni. De ha többszöri kérésemre sem próbál meg helyesen végrehajtani egy forgást, egy lépést, egy mozdulatot, akkor kevéssé érdemli ki a dicséretet, mint aki esetleg gyengébb képessége ellenére vérrel verejtékkel végrehajt egy többé-kevésbé felismerhető alaplépést viszonylag a ritmus keretein belül mozogva. Mindenkinek tennie kell a fejlődéséért, akár jobb vagy rosszabb képességű és én ezt értékelem.
A kritikát persze nemcsak adjuk, de kapjuk is. Ma már sokkal inkább elgondolkozom a kritikákon (mindegyiken), de sokkal kevésbé érintenek mélyen. Főként azért, mert amikor odajön egy tanítvány egy adott kritikus észrevétellel, két perc múlva megjelenik egy másik az ellenkezőjével. Erre varrjál gombot!
Nagyon sok dologban érhet minket kritika. Szép lassan próbálunk is változtatni dolgokon, amelyek néha beválnak, néha nem. A problémák nagy része viszont sokszor csak úgy orvosolható, ha a megoldás által többet veszítünk vele. Pl. többet táncoljunk egyénileg, és kevesebbet ruedában!!! (csoportban, párváltással - aki esetleg nem ismerné a salsát). Persze!!! Jó ötlet!.. de amikor a jónéhány lánynak nem lenne partnere ilyen formában, akkor már messze nem olyan jó ötlet ugye? Vagy amikor ugyanazzal a gyengébb képességű partnerrel kellene táncolnod hosszú perceken keresztül, akkor már nem olyan jó ötlet ugye? Vagy amikor a másik csinos lány kerül össze a Te szőke hercegeddel, akkor már nem olyan jó ötlet, ugye? Vagy amikor az emberek sokasága, csak emberek sokasága - nem ismervén egymást - nem pedig egy egymásal kapcsolatban lévő, együtt lélegző közösség, akkor sem olyan jó ötlet, ugye? És még sorolhatnám az érveket, hidd el kedves olvasóm! És nagyon sok dologban kell beérnünk a - szerintünk - legmegfelelőbb, de korántsem tökéletes megoldással.
Gondolj például arra, hogy hányféle ember jár az órákra, csak kor, képesség, felfogás szerint. És vajon ők milyen céllal, érdeklődéssel érkeztek a tanfolyamra? Nem, az összes férfi valóban nem csajozni jött :) :) :)
A kritikák ugyanakkor nagyon fontosak nekünk. Sose hezitáljatok, ha esetleg valami olyan dologgal találkoztok, ami nem nyeri el tetszéseteket. Jelezzétek! Talán tudunk rajta és talán érdemes is változtatni.
A saját táncommal kapcsolatban leginkább Zsuzsi és Tomi kritikája érdekel, illetve külföldi tanárainkké. Sajnos túlontúl keveset is kapok, ami nyilvánvalóan nehezíti a fejlődésemet, de ahogy írtam kevés olyan ember is van, akinek a kompetenciáját elfogadom.
A tanítványaim részéről pedig mindig elismerés (nyilván nem csak a táncos képessségeimre nézve, sőt valószínűleg elsősorban nem arra nézve), hogy részt vesznek hétről-hétre az óráimon időt, energiát, anyagi áldozatot sem sajnálva. Ez manapság nem kis dolog. Innentől mindenki megérdemli, hogy a Tőlem telhető legjobb teljesítménnyel háláljam meg ezt a bizalmat! Köszönöm!
Nyilván nem mindegy az sem, hogy mi a kritika mögött húzódó szándék. Más, ha kifejezetten bántani akarunk valakit, (ez már talán nem is a kritika szóval illethető kategória) és más, ha segíteni akarunk valakinek. A segítő szándék vezethet pozitív és negatív kritikához attól függően, a fogadó félhez mennyire tudjuk megfelelő módon eljuttatni üzenetünket. Ráadásul a fogadó felek is különböznek, ami az egyiknek segítség, azzal a másikat vérig sérted.
Jómagam meglehetősen kritikus vagyok, egyfajta elemzői alkat lévén. Korábban nagyon kevés dolgot ismertem el, amit viszont elismertem, azt intenzív rajongással is kezeltem. Manapság sokkal kevésbé vagyok szélsőséges (bár az intenzív rajongásra mai napig képes vagyok), sokkal könnyebben felfedezem az értéket és ott is meg tudom látni, ahol az összkép nem éppen azt sugallja.
Iskolánk sem azért lett a legnagyobb iskola, mert a legjobb képességű táncosok tudnak megtanulni nálunk, (belőlük van a legkevesebb össztársadalmi szinten) hiszen a nagy többség igenis híján van azoknak a készségek nagy részének, amelyek ezt olyan módfelett könnyűvé tennék. Látom tehát napról napra azokat a rendkívüli fejlődéseket, amelyekre tanítványaim képesek, noha még ezt követően sem feltétlenül figyelnél fel az ő táncukra, kedves olvasóm, egy salsa buliban. Én viszont tudom, miből lett a cserebogár és esetenként micsoda hatalmas erőfeszítések árán sikerült lépésről-lépésre előrejutni.
Nem csoda tehát, ha megtanultam sokkal jobban észrevenni a jót és értékelni azokat a dolgokat is, amelyek nem mindig nyilvánvalóak. Nagy lépés ez személyiségfejlődésemben, azt hiszem. :)
Órai keretek között a tanítványaim között különbséget kell tennem kritikára való fogékonyságuk tekintetében, és hogy milyen mértékben is szolgálnak rá egyes instrukciókra.
A kritika egyik legkényelmesebb módja "a pusztába kiáltott szó" :) :) :) Főként akkor, ha többen követnek el egy adott hibát. Ilyenkor általánosságban fogalmazva, a csoporthoz intézve hívom fel a figyelmet a dologra. Hibája a dolognak persze, hogy "akinek nem inge, nem veszi magára" vagyis sokan azt gondolják, hogy ez nem rájuk vonatkozik. Szóval egyáltalán nem biztos, hogy eljut a dolog a célszemélyekhez.
Személyesen sajnos nem mindig tudok segítséget nyújtani, mivel nem minden lánnyal van lehetőségem táncolni vagy ha már táncolunk, érdemben segíteni. Ráadásul ilyenkor ki vagyok hangosítva, ezért nem mindenki értékeli, ha mégoly segítő szándékkal nyilvánulok is meg. Kritikáimat lehetőség szerint pozitív megközelítéssel fogalmazom meg, pl. nem azt mondom, hogy "nagyon merev vagy!" hanem pl. "próbáld lazábban tartani Magad!" Azt gondolnám, hogy ez nem sértő vagy megalázó, de sajnos ma már tudom, hogy igenis van, akinek már ez is az. És ezért ne is kárkoztassunk senkit, még ha a többség számára ez valószínűleg érthetetlen is. Mások vagyunk. Én pl. szélsőségesen extrovertált :) :) :) Amíg sokan megköszönik, hogy kijavítom a hibákat (a napokban is kaptam ilyen e-mailt) addig mások akár képesek meg is sértődni ezen.
"Sajnos" a dolgom az, hogy megtanítsam a tanítványaimat a táncra, így valamilyen formában utat kell mutatnom, kritikát kell megfogalmaznom. Ezt kikerülni nem lehet.
Az más kérdés, hogy sokszor egy gyengébb képességű tanítványt nagyon megdicsérek, azt pedig, aki eredendően ügyes, jó képességű és jobban is hajta végre ugyanazt a mozdulatot, nem dicsérem meg (pedig érzem, hogy várja) azon egyszerű oknál fogva, hogy a jobb kivitelezés ellenére is figyelmen kívül hagyja az instrukcióimat. Leginkább az érdemel dicséretet, aki önmagához képest tud előre lépni. Ha valaki korábban pl. társastáncolt, akkor az sokkal jobban fog mozogni. De ha többszöri kérésemre sem próbál meg helyesen végrehajtani egy forgást, egy lépést, egy mozdulatot, akkor kevéssé érdemli ki a dicséretet, mint aki esetleg gyengébb képessége ellenére vérrel verejtékkel végrehajt egy többé-kevésbé felismerhető alaplépést viszonylag a ritmus keretein belül mozogva. Mindenkinek tennie kell a fejlődéséért, akár jobb vagy rosszabb képességű és én ezt értékelem.
A kritikát persze nemcsak adjuk, de kapjuk is. Ma már sokkal inkább elgondolkozom a kritikákon (mindegyiken), de sokkal kevésbé érintenek mélyen. Főként azért, mert amikor odajön egy tanítvány egy adott kritikus észrevétellel, két perc múlva megjelenik egy másik az ellenkezőjével. Erre varrjál gombot!
Nagyon sok dologban érhet minket kritika. Szép lassan próbálunk is változtatni dolgokon, amelyek néha beválnak, néha nem. A problémák nagy része viszont sokszor csak úgy orvosolható, ha a megoldás által többet veszítünk vele. Pl. többet táncoljunk egyénileg, és kevesebbet ruedában!!! (csoportban, párváltással - aki esetleg nem ismerné a salsát). Persze!!! Jó ötlet!.. de amikor a jónéhány lánynak nem lenne partnere ilyen formában, akkor már messze nem olyan jó ötlet ugye? Vagy amikor ugyanazzal a gyengébb képességű partnerrel kellene táncolnod hosszú perceken keresztül, akkor már nem olyan jó ötlet ugye? Vagy amikor a másik csinos lány kerül össze a Te szőke hercegeddel, akkor már nem olyan jó ötlet, ugye? Vagy amikor az emberek sokasága, csak emberek sokasága - nem ismervén egymást - nem pedig egy egymásal kapcsolatban lévő, együtt lélegző közösség, akkor sem olyan jó ötlet, ugye? És még sorolhatnám az érveket, hidd el kedves olvasóm! És nagyon sok dologban kell beérnünk a - szerintünk - legmegfelelőbb, de korántsem tökéletes megoldással.
Gondolj például arra, hogy hányféle ember jár az órákra, csak kor, képesség, felfogás szerint. És vajon ők milyen céllal, érdeklődéssel érkeztek a tanfolyamra? Nem, az összes férfi valóban nem csajozni jött :) :) :)
A kritikák ugyanakkor nagyon fontosak nekünk. Sose hezitáljatok, ha esetleg valami olyan dologgal találkoztok, ami nem nyeri el tetszéseteket. Jelezzétek! Talán tudunk rajta és talán érdemes is változtatni.
A saját táncommal kapcsolatban leginkább Zsuzsi és Tomi kritikája érdekel, illetve külföldi tanárainkké. Sajnos túlontúl keveset is kapok, ami nyilvánvalóan nehezíti a fejlődésemet, de ahogy írtam kevés olyan ember is van, akinek a kompetenciáját elfogadom.
A tanítványaim részéről pedig mindig elismerés (nyilván nem csak a táncos képessségeimre nézve, sőt valószínűleg elsősorban nem arra nézve), hogy részt vesznek hétről-hétre az óráimon időt, energiát, anyagi áldozatot sem sajnálva. Ez manapság nem kis dolog. Innentől mindenki megérdemli, hogy a Tőlem telhető legjobb teljesítménnyel háláljam meg ezt a bizalmat! Köszönöm!
Egyszer egy ilyen "a pusztába kiáltott szó" módszert alkalmazva 'jól fejbe lettem koppintva' :D Vasila ügyileg. Nem sokkal előtte tanultuk, én pedig épp kezdtem azt hinni, hogy ez már megy nekem. Gondolom jól kikerekedett a szemem, mert eléggé meglepődtem :) Azt rögtön beláttam, hogy így van -valamit hibásan csinálok-, de a szembesülés ezzel, nem kellemes érzés (hogy azt gondolod tudod, közben meg mégsem:)). Ezután viszont addig nem nyugodtam, amíg meg nem tanultam rendesen.
VálaszTörlésAzt gondolom, fontos a jó szándékú kritika, hiszen ez visz bennünket (legalábbis engem:)) előre.
Bíztam benne, hogy tudod, hálás vagyok érte. Ha eddig esetleg még nem mondtam volna: köszönöm :)
Beus