Mutasd meg honnan jössz, megmondom ki vagy

Valóban igaz a mondás, bár közel sem mindegy, hogy mekkora utat jár be az ember.

Veszprém megyei gyerek vagyok. Veszprémben születtem és 1 éves koromig ott is éltem, legalábbis annak vonzáskörzetében, Nemesvámoson. Nemesvámos egy ma már nem is olyan kis település, amely már több mint 800 éves múltra tekint vissza. Itt töltöttem első életévemet, abban a házban, ahol mind a mai napig nagyanyám is él és amelyet nagyapám épített közvetlenül a falu szívében. (A kultúrházzal szemben :) ) (valószínűleg a spanyol nyelv és kubai tánc iránti szeretetem is valószínűleg ide vezethető vissza Nemes Vamos! :) :) :) )

A dédnagymamámmal és a nagymammámmal éltünk tehát a születésemet követő egy évben, mivel ekkor édesapám még éppen katona volt. (21 éves volt amikor születtem, akárcsak édesanyám.) Sok konkrét élményem nincs erről az időszakról - érthető módon. Azt tudom, hogy szüleim mellett - édesapám ahányszor csak tehette (és jónéhányszor, amikor nem tehette volna :) ) hazautazott -, dédnagyanyám tötltött velem különösen sok időt.

Aztán amikor édesapám letöltötte az akkor még kötelező két éves katonai szolgálatot, visszatért ahhoz, amit mindig is szenvedélyesen szeretett, vagyis a futballhoz. Szerződést kapott az Ajkai Hungalu focicsapatánál. (anno ez az ajkai timföldgyár és aluminiumkohó futballcsapata volt) Az első egy-két évben dolgozott is a gyárban, de később a csapat fejlődésével profi státuszú focistaként kereste családunk kenyerét.

Így kerültünk tehát Ajkára, ahol 2 éves koromtól majdnem 14 éves koromig laktam. Ide már természetesen rengeteg konkrét emlék fűz és mind a mai napig nagyon szeretek visszatérni a városba, mert nagyon jól éreztem itt magam.

Ajkáról sokaknak egy iparváros jut eszébe, pedig valóban az is :) Ennek ellenére viszont egy nagyon kedves kisváros, ahol rengeteg zöld terület van. ( Mára azonban ipari jellege is sokat csökkent.) Itt élt Fekete István 1928-1941-ig, de mindenki hallhatott már az Ajka Kristályról, amely az ajkai üveggyár világhírű terméke.

Elképesztően eseménydús gyermekkorom volt, hála szüleimnek, akik a megfelelő mederbe terelgették kimeríthetetlen energiáimat. Már az óvoda is, ahová jártam úszó-ovi volt. Rendelkezett tehát uszodával, ahol már kisgyerekként megismertettek az úszással. Az általános iskolát eleve ének-tagozatos osztályban végeztem, aminek nagyon sokat köszönhetek. És nemcsak zenei szempontból, hanem az osztály eleve magasabb színvonala miatt.

Érdeklődésem középpontjában elsősorban a sport ált, és hát nyilván a futball mindenek előtt, hiszen rengeteg időt töltöttem a focipályán, édesapám csapatának edzései és meccsei kapcsán. Minden alkalommal megilletődött áhitattal léptem be a sporttelep kapuján és hihetetlen sok időt töltöttem ott gyerekként.

Az ajkai évek alatt persze sok más dolgot is csináltam a foci mellett. Úszás, kosárlabda, diáksportkör, német különórák, szolfézs, hegedű, zenekar, számítástechnika, rajzszakkör és ehhez jött még később a tánc, hatalmas intenzitással. Vagyis a Rock'n'Roll.

Amikor a húgom elrángatott táncolni, szinte kizárólag mi voltunk gyerekek a Rock'n'Roll csapatnál. Ekkor ugyanis egy felnőtt formáció képezte tulajdonképpen az Ajkai csapatot. Nagyon jó volt a sok felnőtt táncos mellett tanulni. Kedvelték a két kis gyerkőcöt, akik még épp csak ismerkedtek a tánc alapjaival és sokat segítettek. Na és persze motiváltak. Később aztán mi lettünk azok, aki sok más gyerkőcöt motiváltunk arra, hogy nekiálljanak táncolni. Talán mondhatom, hogy volt némi szerepünk, hogy mára Ajkán egy ország- sőt világszerte méltán elismert rock'n'roll klub jöhetett létre sok tehetséges és sikeres táncossal.

folyt. köv. :)