Mutasd meg honnan jössz, megmondom ki vagy 2.

A bejegyzés első részét ott fejeztem be, hogy az általános iskola mellett a sok szabadidős tevékenység mellett a Rock'n'Roll kötötte le energiáim jelentős részét.

Ekkoriban történt némi változás édesapám munkájában, ugyanis Ausztriába igazolt, egy osztrák focicsapathoz. Később munkát is vállalt a focicsapatban szerzett ismeretségeknek köszönhetően, így majdnem annyit utazott, mint manapság én magam :) Mivel nálunk a család mindenek felett fontos, nehéz volt megélni, hogy nem jött haza minden nap (bár egy héten így is kétszer hazalátogatott), ezért rövid távon úgy döntöttünk, hogy egy határmenti városba, nevezetesen Szombathelyre költözünk.

A továbbtanulási lehetőségeket így már Szombathelyen kerestük. Akkora szerencsém volt, hogy már felvételiznem sem kellett, hiszen bekerültem abba a suliba egy előfelvételit (nulladik felvételit) követően, ahová igazán örömmel mentem volna. Ez az akkori Orlay, ma már Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Szakképző Iskola volt. A két tanítási nyelvű idegenforgalmi szak akkoriban rendkívül divatos volt egyrészt a nulladik felvételi miatt, másrészt az akkoriban még igen ritka idegen nyelvű képzés miatt. A mi évfolyamukra 37 diákot vettek fel a 400 jelentkezőből, szóval nagyon erős osztályunk volt. Nagyon hálás vagyok az iskolámnak, mert nagyon sok dolgot kaptam itt, mind tanáraimtól, mind diáktársaimtól, mind pedig padtársamtól, Jácinttól :) :) :) .

Szombathely azért is jó hely volt, mert komoly Rock'n'Roll hagyományokkal rendelkezett, valamint jó kosárcsapata volt (van ma is), ahol komolyabban volt lehetőségem a kosárlabdázással foglalkozni. Akkoriban kezdtem kosarazni a Falco egyik felnőtt játékosának ajánlására a Falco serdülőcsapatában.

Aztán nem sokkal azt követően, hogy odaköltöztünk, az ottani tánctanár éppen felhagyott a csapat menedzselésével, ami nagy érvágás volt a szombathelyi rockisoknak. Ő volt az, aki erre való tekintettel azt javasolta, hogy nézzünk be a Savaria Táncklubhoz is (akkor még az volt), ha táncolni szeretnénk. Így rövid ideig ugyan még Rock'n'Roll edzésekre is jártunk a húgommal, de mellette elkezdtünk megismerkedni a társastánc alapjaival. Akkoriban a húgom és én közöttem meglehetősen nagy magasságkülönbség volt. A rockit már egy jó ideje más partnerrel űztük, a társastánc kezdeti lépéseit még együtt tanultuk. Aztán jött három magasságban hozzám illő lány, akik mindannyian velem szerettek volna táncolni.

A legjobb lehetőséget persze az a lány jelentette számomra, aki már évek óta versenytáncolt. Mártival kezdtem tehát táncolni és nagy kihívás volt behozni a nálam évekkel régebb óta táncoló csapattársaimat. A kemény munka sosem állt távol tőlem és ezt azután is folytattam, miután sikerült felzárkóznom. Akkoriban a tánc egyre fontosabbá vált életemben és így távolodtam fokozatosan a kosárlabdától is.

Egy időben egészen elégedetlen voltam azzal, ahogy a tánc ment és úgy döntöttem, hogy addig nem versenyzek, amíg még keményebb munkával nem érjük el azt a szintet, ami már többé-kevésbé elégedettséggel tölt el. (persze sosem voltam elégedett :) ) Közben bekerültem a Savaria felnőtt latin formációjába is, amellyel számos nemzetközi- és világversenyen vehettem részt. Aztán jónéhány hónap után elkezdtünk újra egyéniben versenyezni, az eredmények pedig engem igazoltak. Sorozatban minden versenyt megnyertünk, amelynek betetőzése az 1997 évi Ifjúsági Magyar Bajnokság első helyezése volt a latin táncok kategóriájában. Ezzel mi képviselhettük hazánkat a latin táncok világbajnokságán. Nagy élmény volt, bár ahogy számítottunk rá, nem értünk el jelentős eredményt, hiszen hazánkban a versenytánc színvonala igencsak elmaradt a nemzetközitől, ráadásul egész más lehetőségekkel kellett itthon sáfárkodnunk.

Furcsa módon ezt követően lettünk sokkal jobb táncosok méghozzá nagyban köszönhetően óraadó tanárainknak, akik időközben az Egyesült Államokba költöztek, majd barátságunknak és eredményeinknek köszönhetően meghívtak minket Bostonba, ahol másfél hónapot töltöttünk. Elképesztően sokat tanultam kint, olyan emberektől, akik rengeteget tudtak a táncról. Mind a mai napig érzem a sok ott kapott információ jótéteményeit. Ráadásul ez az út a gondolkodásomra is nagy hatással volt.

Közben persze a középiskolát is végeztem. Ezzel sosem volt semmi gondom, pedig elég kevés energiát fordítottam rá. Leginkább az iskolában tanultam, azzal, hogy odafigyeltem órán. Tudom, hogy sokaknak meglepő, hogy valaki odafigyel órán :)

Aztán jött az érettségi, felvételi, továbbtanulás...

folyt. köv.