Ezt a bejegyzést tudtam, hogy meg fogom írni egyszer. Hogy éppen most kerül erre sor, aktualitásának köszönhető. Ismét egy olyan dolog történt a héten, ami megkérdőjelezte, vajon nem látom-e rosszul azokat az erkölcsi normákat, amik mentén az életemet próbálom élni. Nem az én toleranciaszintemmel van-e gond?
A toleranciára való képességemre egyébként nagyon büszke vagyok. Nem mondom, hogy nem fejlődhetnék benne (mindig lehet), de úgy gondolom, hogy nagyon elfogadó vagyok. Edződöm. Rengeteg különböző ember jár az óráimra és képes vagyok mindegyikük irányában szeretetteljesen, segítő szándékkal megnyilvánulni, még akkor is, ha nem ezt kapom vissza.
Elég sok helyen jártam a világban. Nagyon sokféle embert tudhatok az ismeretségi körömben - akik közül mindegyikkel kiválóan szót értek (erre különösen büszke vagyok, hiszen arról is szól a dolog, hogy az emberségükön és nem más felszínes kritériumok alapján mérem őket). A legkülönbözőbb dolgok érdekelnek (sokszor egymásnak látszólag ellentmondó dolgok)
Ez mind fejleszti az ember toleranciaszintjét. És fejlődöm is, pedig úgy érzem, hogy a környezetemben egyre kevésbé érzékelhető a tolerancia. Mintha ez rontaná az életesélyeinket.
Mégis felmerül bennem a kérdés rendszeres időközönként, hogy nincs-e probléma a toleranciaszintemmel, a látásmódommal. Felmerült csütörtökön is, Miskolcon.
Miskolc noha az ország harmadik legnagyobb városa, bizonyos értelemben kis város. Egy város táncos közössége pedig egészen zárt rendszer. Az információáramlás nagyon intenzív. Fülembe jutott, hogy egyik haladós tanítványom - nem nálam kezdett táncolni, később csatlakozott hozzánk - tánccentrumot szándékozik nyitni. Ebben a tánccentrumban más táncstílusok mellett salsával is szeretnének foglalkozni. Már tárgyalásban is van egy másik tánciskolával, hogy lejönnének-e ők Pestről salsát tanítani. Már egy ingyenes workshopot is szevezett állítólag Miskolcra - erre gondolom már a tánccentrum bevezetésének gondolatától vezérelve kerülne sor, mert egyébként kinek érné meg. Nem kétséges, hogy ehhez nagy számban a mi tanítványainkra is számítana, hiszen nem sok más olyan salsás van Miskolcon, akit ez a dolog érinthet. Az biztos, hogy a miskolci salsaközösség döntő többségét iskolánk táncosai adják. (A másik lehetőség pedig az lenne, hogy kezdőknek szerveződne, ennek viszont értelme nincs.)
Lefordítva. Óráról órára jár hozzám a párjával együtt, közben egy másik iskolának szervez rendezvényt, akik majdan az ő általa üzemeltetett iskolában tanítanak. Ez csak nekem furcsa?
Vajon fog-e járni az órámra, miután elindította a saját iskoláját? :) Legyen ez a következő közvélemény-kutatás?
Természetesen rákérdeztem a dolog mibenlétére, mert egy ideje így teszek, ha zavar valami. Ő azt mondta, hogy szerinte egy plazaban is megfér egymás mellett több étkezde. Nekem azért ez az analógia hibás. Ugyanis, ha van egy étkezdém, akkor nem megyek rendszeresen a másikba ebédelni. Noha neki érdemes lehet hozzám járni több szempontból is, belátom.
Miután ismertettem vele aggályaimat - és minthogy elismerte, hogy a terveivel kapcsolatos információim helytállóak -, megkértem, hogy váltsa vissza a bérletét vagy napijegyét, a lányok készséggel visszafizetik az árát és a továbbiakban ne látogassák az óráinkat. Meg is köszöntem a megértését, amire azt mondta, hogy megérteni nem tud, de elfogadja a döntésemet. Erre azt mondtam, nekem már ez bőven elég is.
Velem van-e a baj? Nem vagyok elég toleráns? Aki befizeti a bérletet, napijegyet jöhessen az órámra mindentől függetlenül? Ez komolyan felmerül bennem.
Ráadásul ez az eset nem az első volt. Székesfehérváron volt egy lány, aki ráadásul ingyen járt hozzánk - mert vállalta, hogy PR-os "szakemberként" segít egy kicsit iskolánk népszerűsítésében -, majd egyik partnerünktől (akinél hirdetni szoktunk) megtudtam, hogy egy másik pesti iskolának a hirdetését szervezi, akiket kifejezetten ő és kedves barátnője hívtak Székesfehérvárra. (Ráadásul a hirdetési technikájuk kísértetiesen hasonlított a mienkre, vagyis nemhogy segített, de inkább lenyúlt.) Ezután persze őt is megkértem, hogy ne lássam meg az iskola közelében, ahol tanítunk.
Velem van a baj? Nem voltam elég toleráns?
Aztán ott vannak azok a történetek, amelyek egykori tanárjelöltekkel, tanítványokkal kapcsolatosak. (Néhány esetben kezdős, középhaladós tanítványokról van szó.) Ők azok, akik úgy érezték, hogy Isten is salsaoktatásra teremtette őket. És persze rögtön alkalmasnak is születtek erre, vagy legalábbis az a rövidke képzés, amelyet nálunk abszolváltak, alkalmassá teszi őket erre. Ezt még dicséretnek is vehetném. Olyan jó a képzésünk, hogy ilyen rövid idő alatt tanári szintre fejlődtek :) :) :)
A tanárjelölti, asszisztensi státusz egy bizalmi helyzet és egy vállalás. Akkoriban még messze nem volt olyan kidolgozott a rendszer, mint mostanság, ez hozzátartozik az igazsághoz. Ma már sokkal többet adunk, sokkal többet várunk el és a minőségi követelményeink is sokkal magasabbak, mind táncilag, mind pedig emberileg. Tanultunk. Volt olyan tanítványunk, aki egyik nap megtanulta az anyagot nálunk, két nappal később pedig leadta a kvázi "saját" csoportjának. Volt olyan tanárjelöltünk, aki egy adott városban kifizetett plakáthelyeinkre a saját iskolájának plakátjait helyezte ki. Voltak olyanok, akik csak szépen kislisszoltak a programból, vagy éppen felmondtak anélkül, hogy előzetesen megosztották volna velünk a problémáikat, hogy változtassunk azokon a dolgokon, amelyeket nehezményeztek. Aztán furcsa módon egymásra találtak és saját iskolát alakítottak. Volt olyan tanítványom, aki még azok után is járt volna hozzám, hogy ebben az iskolában tanítani kezdett, még a nyári táborunkba is eljött volna.
Van egy olyan iskola is, amely egy az egyben másolja a mi iskolánkat. Országszerte több városban tanítanak, ugyanolyan a weboldaluk szerkezete, a plakátjaik (először a szlogenünket is lenyúlták, akkor modjuk felhívtam őket, azóta nem használják), az árképzésük, a rendezvényeik, az akcióik, ugyanazokba a tornatermekbe próbálnak bejutni (aztán van ahol nem fizetik ki a terembért miután az első két óra nem jól sül el) , sőt volt, hogy egy teljes bekezdést másoltak be szó szerint az oldalunkról a saját weblapjuk főoldalára a húsvéti szünetre vonatkozólag (ekkora véletlenek azért nincsenek). Egyébként megtisztelő, hogy mi vagyunk azok, akiket másolnak, hiszen ez bizonyítja, hogy jók vagyunk (ha másból nem derülne ki :) ). A probléma az, hogy ez az iskola a dilettantizmus legmagasabb fokát képviseli. Nyilván, egy laikus kevésbé veszi észre ezt, ezért bepalizható. Sőt, vannak olyanok, akik okkal mennek hozzájuk. Olyan is volt, aki tőlünk ment hozzájuk, mert olyant kapott, amit mi nem tudtunk, de nem is akarunk megadni szemléletünkbők kifolyólag. Volt aki bevallottan azért ment oda tőlünk, mert "Vakok között a félszemű a király." Volt aki nálunk kezdő volt, ott felllépő csoportban szerepelhetett. Számomra a csúcs az, hogy némelyik tanáruk alig két hónap képzés után kap csoportot, ráadásul rejtegetik is őket. Semmiféle információ nem áll rendelkezésre róluk. Némelyik kezdős tanítványom sokkal jobban táncol, mint az ő tanáraik némelyike. Van róla videóm :) :) :) A tanítványaim megdöbbennek, ha elmennek a bemutató óráikra. Olyan hibákat is elkövetnek, hogy a salsát dominikai, a bachatát kubai táncnak származtatják. (nem kétlem, hogy ez csak hiba volt részükről, de ilyent nem hibázik az, aki ebben benne van) És amikor a több éve kiválóan táncoló, a legkülönbözőbb kubai stílusokat ismerő tanítványaim odamennek az egyik tanárukhoz és megkérdezik - persze csak elméletben :) -, hogy hogyan fog működni a rendszer, akkor megkapják, hogy két hónap múlva ők is csatlakozhatnak az éppen akkor induló kezdő csapathoz.
Nyilván ők más szemszögből nézik a dolgokat, hajlamos is vagyok belehelyezkedni az ő álláspontjukba. De azért azt nem godnolom, hogy égbekiáltóan különböző nézőpontok esetén mindegyik nézőpontra igazolást adhatunk. Valamilyen általános normának azért a mi kultúrkörünkben, életvezetésünkben csak lennie kellene. Bár ennek belátásához pont arra lenne szükség, ami a fent említettek közül sokakból hiányzik: Lelkiismeretre, jellemre és a reálishoz közelítő önértékelésre.
Egy szó mint száz, van néhány iskola, amelyek - ki merem mondani - átverik a gyanútlan embereket és ezzel hallatlan kárt okoznak a magyar salsaéletnek. És néhány ilyen iskola a mi iskolánkból nőtt ki, vagyis alapítóként felelős vagyok mindezért. Hát ezért kérek én elnézést!
Kedves Balázs,
VálaszTörlésNEM, szerintem nem Veled van a baj... teljesen jogosak az elvárásaid! A kutya sem harap abba a kézbe, amelyik enni ad neki…
Érdekes, hogy egyszer már írtam egy levelet, amiben valamiért megemlítettem, amit most ide fogok írni. De akkor nem küldtem el. Most úgy érzem itt az ideje, mert ahogy olvasom a bejegyzésed, látom, nagyon bánt a dolog.
Az a korábbi bejegyzésed arról szólt, hogy mennyire vagytok jó iskola?
Akkor leírtam, amit most is gondolok. A barátnőmmel egy évvel ezelőtt elmentünk a "másik iskola" bemutató órájára, ahol - ha teljesen őszinte akarok lenni - két olyan "oktatót" láttunk, akiknek nem annyira rossz a mozgásuk (de nem is annyira jó), mégis valahogy benne volt a levegőben, hogy megpróbálják többnek mutatni magukat, mint amik valójában. Ehhez a tánchoz (főként az oktatásához) nem elég a jó mozgás, mindenképpen kell hozzá temperamentum is. Lehet ezt erőltetni, megjátszani, de az úgyis látszik és nem lesz hiteles!
Akkor februárban a Salsa Fuerte bemutató órájára nem jutottunk el, de megnéztem a honlapot (meg a másikét is) és látatlanban mondtam a barátnőmnek, hogy mi bizony ide (SALSA FUERTE) fogunk járni. Az indoklás a következő volt: a másik honlap szép, de semmi nincs mögötte. Tele linkekkel, de nem találok semmit. Se zenét, se videót, se igazi hivatkozásokat. Mellesleg felírták az e-mail címemet a bemutató órán, azóta sem kaptam semmit. A Ti oldalatokon ott van az a rengeteg videó, fénykép, fórumhozzászólás, minden hozzáférhető, és úgy gondoltam, ha valaki ezt fel meri tenni, vállalni, akkor biztos, hogy órán sokkal többet tud nyújtani. Nem bántam meg a döntésemet, most is úgy gondolom, többet kapok, a lépéseket meg tudnám tanulni videóról, de nekem az a több kell... és nem „csak” a tánctudásbeli különbségekről van szó, hiszen aki próbált már levelezni az iskolával pl. workshop ügyben, tudja, milyen kedves, személyes a hozzáállás, és olyan nem történhet meg, hogy ne kapj választ!
A későbbiekben ehhez hozzájött még egy tapasztalat: a fél évvel utánunk indult csoport jó néhány tagja a másik iskolából igazolt át hozzánk… Kicsi ez a város (Hogy is írtad? Nem mondom meg melyik, de Te tanítasz és M-mel kezdődik a város neve…), órán kívül mindenki ugyanott táncol (vagy nem táncol), ugyanazokban a bulikban. Néhány hónap alatt bizony kiderül, hol lehet tanulni!
Kitartás, mert igenis JÓK VAGYTOK! És szerintem nincs mitől félni, mert akinek számít a minőség, úgyis Nálatok fog kikötni...
Jó hétvégét!
F. Kriszta
Kriszta....
VálaszTörlésMég mindíg rengeteg olyan diákja van Balinak, aki mindkét iskolában táncol, már fél éve...
És pont ebből volt probléma, mikor az új kezdő lányok szóvá tették, hogy igen csak becsmérli a(kb 1 hónapos) tudásukat az egyik úriember.
Meg kell jegyezzem azt is, hogy a férfiú nem éppen fiatal s a ritmunst is annyira tiszteli, hogy sosem léprá.
Ő is részt vesz másik sikola óráin.
A bulik...
Igen, ha a másik suli szervez egy egy bulit, elmegyek.
Táncolni akarok. Mára az életemmé vált ez az egész és
Szükségem van rá.
Nagy az esélye, hogy csak így tudok táncolni, más bulik nem nagyon vannak:S
Kedves Névtelen…
VálaszTörlésSzerintem ne mi alakítsuk fórummá Balázs blogját (persze lehet, hogy Balázst nem zavarja). Nem bántásként írom, először éppen ezért nem is akartam reagálni, de meg lettem szólítva…
Mivel névvel, fényképpel, e-maillel regisztráltam és írtam, engem tényleg meg lehet találni másképp is, ha valaki nekem akar válaszolni. Mindenkinek figyelmébe ajánlom a Happily single-nél Lili második hozzászólását…
Az általad említett dolgokra próbálok a fentiek figyelembevételével válaszolni, megfelelve a saját elvárásomnak, miszerint ez Balázs blogja… igen, vannak sokan, akik mindkét helyre járnak. Kezdőként én is terveztem, mikor úgy éreztem, kevés lesz az az egy alkalom, másfél óra egy héten. Akkor döntöttem úgy, hogy mégsem, mikor láttam, hiába jönnek ki a másik iskola velünk egy időben kezdő tanulói a szabadtéri gyakorlóra, mégsem táncolnak (a nagy átlagról beszélek, és persze tisztelet a kivételnek). Az átigazolók közül sokakat ismerek személyesen, néhányan az én rábeszélésemre jöttek el megnézni a szeptemberi bemutató órát, és maradtak itt végleg. Persze vannak a mi iskolánkban is olyanok, akik meglehetősen lassan tanulnak, nekik talán megfelel a másik iskola színvonala is. Aki még a lépésekkel van elfoglalva, nem nagyon figyel a stílusra, gondolom. És ahogy Balázs is írta, vakok között… Engem az nem zavar, hogy ők oda „is” járnak, sőt elképzelhetőnek tartom, hogy nekik jót tesz a gyakorlás. (Mondjuk nem én tanítok, nem nekem kell a berögzült rossz mozdulatokat kemény munkával kijavítani – lehet, hogy a tanárokat ez zavarja és annyit azért látok, a kevéske tapasztalatommal is, hogy a probléma létezik.)
Nálam a megoldás a táncolási lehetőségek bővítésére az alacsonyabb szintű csoportban a fiú táncolás, majd a legutóbbi időben a szomszéd városban (K.barcelona a viccesebb nevén) lévő órák látogatása volt. Ha már témánál vagyunk, még csak pár órán voltam ott, de máris érzem a hatását, hogy ott másik tanár tanít, másra helyezi a hangsúlyt, más hibákat vesz észre, így sokkal jobban fejlődök. A kétféle óra nagyon szépen kiegészíti egymást, és annyit táncolhatok egy héten, hogy alig állok a lábamon néha. Ráadásul így a lojalitásomat sem kérdőjelezi meg senki (elsősorban magammal kell ilyen kérdésekben megküzdenem, nekem ez fontos).
Az a bizonyos buli? Ott voltam én is, kétszer is… részben onnan származnak a másik iskolával kapcsolatos tapasztalataim. Mindegy, ki kéri a zenét, számomra az egy szórakozóhely, nem egy zártkörű buli. Így lelkiismereti problémát senkinek nem kell, hogy okozzon, ha betéved.
Fontos még megjegyezni, hogy országos szinten biztosan vannak még olyan iskolák, akiktől minőségi oktatást várhat és kaphat az ember. Szerintem, amit Balázs írt, az nem róluk szólt, hanem azokról a bizonyos dilettáns iskolákról, ahol a tanárok 2 figurával vannak a diákok előtt, és feltételezem, őt is a lojalitás teljes hiánya zavarja az általa leírt indító történetben. Amit én írtam, az meg szigorúan a mi kis M-es városunkra vonatkozik. És szerencsésnek tartom magamat, hogy itt tanulhatok… régi vágyam teljesült ezzel…
Hogy ne csak nyalizásnak tűnjön a bejegyzésem, még egy dolog: ebben a városban tényleg nem kicsi a salsa közösség… és még sokan szeretnének megtanulni táncolni. Ha nem érzi úgy ez a közösség, hogy a nagy létszám ellenére „mostohagyerek”, akkor nehéz lesz a gyanútlan embereket pl. azzal bepalizni, hogy a másik (bármelyik) iskola havonta szervez a tanítványainak bulit… bár nekem az továbbra is fontosabb, hogy megtanuljak úgy táncolni, hogy sehol ne kelljen szégyenkezni, ha felkérnek.
Azt hiszem, kissé hosszúra sikerült, de remélem sokaknak hasznos lesz!
Szép hetet!
F. Kriszta
Szerintem jogos a problémafelvetés, sajnos nem ritkán előfordul, hogy valakik jó üzleti lehetőséget szimatolnak meg egy mások által kitaposott úton (képzavar a köbön), és lelkiismeretfurdalás nélkül felhasználják mindazt, amit az előttük járóknak hosszú munkával kellett megtapasztalni/kialakítani. Nekem is volt olyan esetem, hogy egy hobbiból üzemeltetett weboldalunk nagyon jó forgalmat generált, egy másik társaság pedig úgy érezte, hogy ebből pénzt is lehetne csinálni, úgyhogy beregisztráltak egy nagyon hasonló domain nevet, és elkezdték rajta a saját profitorientált vállalkozásukat, amiről nem ritkán úgy kellett levetetni a mi oldalunkról szóról szóra átmásolt szövegeket. A látogatók meg általában nem nagyon foglalkoznak azzal, hogy egy weboldal vagy éppen egy salsa iskola milyen körülmények között létesült, és rosszabb esetben még az is előfordulhat hogy a lenyúló társaság kiszorítja a pályáról az eredetieket..
VálaszTörlés@Balázs: Csak hogy valami biztatót is írjak, én speciel egy olyan iskolánál kezdtem el salsát tanulni tavaly nyáron, amiről utóbb kiderült, hogy a Ti pár egykori diákotok alapította hasonló körülmények között, de három nap után abbahagytam, mert nem éreztem úgy, hogy képes lennék megtanulni. Aztán ősszel nekifutottam még egyszer a Ti iskolátokban (Nálad + Z.Zsuzsinál), és egyelőre még mindig járok..
Sziasztok, de főleg szia Balázs!
VálaszTörlésNem tudom mennyire komolyan foglalkoztat a kérdés, hogy vajon te látod-e rosszul azokat az erkölcsi normákat, amik mentén az életedet próbálod élni, illetve hogy a te toleranciaszinteddel van-e gond. Költői kérdésnek szántad? Vagy enyhén cinikus kicsengésű gondolatmenetnek? Mindenesetre szívesen megosztok veled néhány gondolatot ezzel kapcsolatban.
Nem gondolom, hogy baj van az erkölcsi normáiddal, sőt azt gondolom, hogy nagyon is sok mindenre büszke lehetsz. Valószínű nagyon elfogadó is vagy, sőt egészen biztosan egyre csak fejlődsz.
Viszont azt gondolom, hogy a kelleténél talán nagyobb feneket kerítesz ennek a témának, illetve hogy túlságosan érzékenyen érint téged.
Én úgy látom, hogy létrehoztatok egy fantasztikus dolgot. Létrehoztatok egy országosan is óriási méretűre növekedett iskolát, amivel nem is lehet egykönnyen versenyre kelni. Folyamatosan képzitek magatokat, és ez természetszerűleg együtt jár a minőség emelkedésével.
Ti megtaláltátok az életeteket, az életcélotokat ebben a suliban, és biztos vagyok benne, hogy még nagyon sok megvalósításra váró tervetek van.
Olyan emberi értékeknek adtok hangot Lilivel együtt a blogotokon keresztül, amilyennel sajnos a mai világban kevesen rendelkeznek, de annál többen áhítoznak róla.
Éppen ezért nehéz megértenem azt, hogy miért zavar titeket, sikeres óriásokat az, ha más is, akár a ti szárnyaitok alól kilépve próbál szerencsét? Miért nem vagytok büszkék arra, hogy mit alkottok? Miért nem vagytok büszkék arra, hogy embereknek irányt vagytok képesek mutatni? Hogy aktív részesei vagytok egy ember életében annak, hogy egy lépéssel közelebb kerüljön önmagához, és az eddig talán önmaga által sem ismert vágyaihoz? Nagyon sokan megtalálják nálatok a számításaikat, hisz nyilván már egy komoly tanárképzési programotok van, illetve a diákjaitokat is magas színvonalon képzitek. De miért nem tudjátok elfogadni azt, ha valaki mégsem ott találja meg a saját számításait? Van ilyen. Egyszerűen más az útja.
Ahogy a kommentekből is kitűnik, nem kérdéses, hogy minőségi oktatást folytattok. Nem gondolom, hogy konkurenciától tartanátok, hisz nem vagytok egy lapon.
A plázás hasonlat szerintem is megállja a helyét. Ami pedig a kutyaharapásost illeti, nos, tulajdonképpen az is! Valóban nem harap a kutya a saját gazdája kezébe. De vajon ha megfelelő kommunikáció zajlik „kutya” és „gazdi” között, akkor beszélhetünk-e egyáltalán harapásról? Ha a tanítványod odaáll eléd, és azt mondja, figyelj, Balázs, én ezt és ezt tervezem, mert erre vágyom, akkor az tényleg harapás? Vagy te harapsz vissza, ha rögtön elutasító vagy és kitagadó?
Teljes mértékben felvállalva magam elmondhatom, hogy annak idején én is a Fuertében ismerkedtem meg a salsával, és ma már saját tánciskolám van. Azzal a különbséggel, hogy esetemben nem történt kiválás, csupán iskola elhagyás (nem is kifejezetten önszántamból). Mivel azonban a tánc már az életem részévé vált, az időmet és az energiáimat önképzésbe fektettem, sok-sok magánórával, jó néhány iskola kipróbálásával keresgéltem a helyem egy újabb közösségben. Aztán jó félév hiábavaló keresgélés után rájöttem, hogy ha másholn nem találom meg, amit keresek, akkor bizony nekem ezzel kell foglalkoznom. Néhány ismerősünkkel belevágtuk hát a nagy fába a fejszénket. Nem érzem azt, hogy bármilyen erkölcsi normát megszegtem volna a Fuertével szemben, hiszen akkoriban már beszélő viszonyban sem voltunk, csupán azért, mert a tanársegédséggel járó feladatok, és az akkoriban (hangsúlyozom, akkoriban) csekély mértékű képzésforma nem voltak megfelelőek, kielégítőek számomra. A sulit imádtam, az órákat imádtam, szívesen maradtam volna diák a „pozícióról” lemondva, de sajnos akkor kicsit homokszem csúszott a kommunikációs szerkezetbe mindkét oldalon, és ez nem tette lehetővé. (Mondom ezt anélkül, hogy bárkit is hibáztatnék a történtekért.)
De ez nem az én sztorimról szól, hanem inkább arról, hogy tánciskola vezetőjeként az embernek mi mindennel kell szembenéznie.
Megvan az a „hibám” (ha ez hibának mondható?), hogy magamból indulok ki...
…Éppen ezért azt gondolom, hogy ha valaki oktat, főleg, ha felnőtteket oktat bármire is, mindig benne van a pakliban, hogy valamelyik tanítványa a nyomdokaiba lép, sőt az is, hogy akár túl is szárnyalja. Én erre minden percben fel vagyok készülve. Egyszerűen nem tudhatom, hogy az, akibe ma energiát fektetek, nem akar-e holnapra saját lábra állni. Ezért nem neheztelhetünk, hisz mindenki a saját életét kell, hogy élje, és nem az én elvárásaimnak megfelelőt. Sőt, megéltem már azt is, hogy valaha volt tanítványaim tanítanak más tánciskolában, tanársegédkeznek, stb. Sőt, arra is akadt már példa, hogy egy tanítványom azzal állt elém, hogy tanítani fog vidéken, segítsek neki a saját képzésében, szívesen venne tőlem magánórákat. És én szívesen tettem, sőt megtiszteltetésnek éreztem. És én is oda tudtam állni korrekten nálam jóval képzettebb, és nagyobb szaktekintéllyel rendelkező, általam igen nagyra tartott tanárok elé, hogy van egy táncsulim, szeretném egyre jobban és jobban, egyre magasabb színvonalon űzni azt, amit csinálok, szívem, lelkem beleadva, tánctudásomat fejlesztve, úgyhogy szívesen venném, ha képeznének. Legnagyobb meglepetésemre tárt karokkal fogadtak, noha „konkurenciát” jelentettünk egymásnak. (Ami persze relatív :).)
VálaszTörlésÉn szívből örülök, ha mások életébe is azt a fantasztikus élményt hozza a salsa, mint az enyémbe, és büszke vagyok arra, ha hozzá tudok tenni valamit is az ő sikereihez.
És éppen azért, mert magamból indulok ki, és éppen azért, mert tudom, hogy ti is alig 2 éves salsás múlttal, egy másik táncsuliból kilépve kezdtetek el tanítani, ezért furcsa megtapasztalni ezt a fajta érzékenységet, vagy vélt intoleranciát, illetve azt, hogy milyen jelzőkkel illettek másokat, akik esetleg még nem járták be azt az utat, amit ti.
Mindig Tomi szavai csengenek a fülemben, hogy „a tánchoz alázat kell”. És ez nagyon igaz. Sőt, azóta megtapasztaltam azt is, hogy a tanításhoz is óriási alázat kell. Alázat, elfogadás, őszinteség és szeretet! De hisz tudjátok! :)
Nincs baj az értékeiddel, Balázs, teljesen a helyén vannak, csak tudnod kell, hogy valahol ez az élet rendje. Mint ahogy a madár és az emberfiókák is kirepülnek a fészekből. Légy büszke a fiókáidra és fogadd el! Sokan így is boldogok, hogy veletek repülhetnek, de fogadd el, hogy nem mindenki ezt az utat választja. És ez nem jelenti azt, hogy ne szeretne benneteket, vagy hogy ne értékelné nagyra azt, amit eddig érte tettetek. Persze jogos az az „elvárás”, hogy történjen meg a megfelelő kommunikáció, de ehhez nektek is nyitottnak kell lenni.
Nem tudhatod, akár még gyümölcsöző együttműködések is születhetnek Miskolcon, hisz rátok korlátozódik a salsa élet! Ne bántsátok egymást, hanem szeretve próbáljatok egymás mellett élni! A felesleges „harcok” vagy rossz érzések csak energiaveszteséget okoznak, aminek semmi értelme. Sokkal értékesebb dolgokba tudjátok az energiáitokat fektetni!
Tudod olyan dolog ez, mint a féltékenység egy párkapcsolatban. Azt gondolom, hogy ha megvan a megfelelő önbizalmad, ha hiszel magadban, akkor eszedbe sem jut féltékenynek lenni, vagy haragudni a másikra. Akkor egyszerűen érzed azt a biztos érzést, hogy téged semmiféle veszteség nem érhet a történések ellenére. Ha mennie kell, ha másfelé viszi őt az útja, akkor te a fejed tetejére is állhatsz, akkor sem tudod őt olyan minőségben magad mellett tartani, ami téged, illetve mindkettőtöket boldoggá tehet. (Fortélyokkal, érzelmi zsarolással esetleg, de az tudjuk, hogy semmire sem megoldás.) Sőt, ami nem könnyű, ám megtapasztalva fantasztikus érzés, az a „boldog vagyok, ha boldog vagy” elv. Az elején nehéz, sőt fáj is. De átbillenve egy ponton csodálatos emberi érzés. Maga a tiszta és őszinte szeretet. Párkapcsolat, emberi kapcsolat, üzleti kapcsolat… mindre érvényes.
A magam részéről, én tudom, hogy nagyon sok mindent köszönhetek nektek, és büszke vagyok arra, hogy nálatok kezdtem. Arra nem vagyok büszke, hogy kommunikációs kudarcot vallottunk mindannyian, de ezekből tanul az ember. :)
Sok sikert és a legjobbakat kívánom!
Koós Zsuzsi
Kedves Zsuzsi!
VálaszTörlésHa mégegyszer átolvasod Balázs bejegyzését, akkor kiderül, hogy szó sem volt arról, hogy a tanítványa odaállt volna elé és beszámolt volna a terveiről vagy épp segítséget kért volna tőle... Pont azt írta Balázs, hogy a fülébe jutott, hogy a tanítványa tánccentrumot akar nyitni, ahová ráadásul egy másik iskola tanárjait kérte fel, hogy salsa-t tanítsanak. Úgy gondolom ez nem épp a legkorrektebb dolog és jogosan volt "felháborodva" Balázs.
Üdv: Anett
Ezt nem kérdőjelezem meg, annál is inkább, mert egyáltalán nem támadólag írtam a bejegyzésem Balázsnak, sőt...! És pont ezért erősítettem meg azt, hogy igenis, fontos a megfelelő kommunikáció mindkét (!!!) részről. Azért is, mert hiszek a kommunikáció erejében, és azért is, mert mi is tanultunk a hibáinkból, noha merőben más volt a szitu... (sőt, igazából eredetileg odaírtam azt is a megjegyzésembe, hogy "bár nem tudom, hogy zajlott a miskolci dolog", csak sajnos túl sok karaktert írtam, és így valamit ki kellett belőle húznom... :) )
VálaszTörlésÜdv. Zsu
Kedves Balázs és Salsások!
VálaszTörlésÉn nem ismerem a miskolci történetet, ezért ahhoz nem tudok, és nem is akarok hozzáfűzni konkrétumot! Amennyiben ilyen "hátulról jövő támadás" volt, akkor tényleg nem volt korrekt! És bármennyire vagyunk megértőek, akkor is gyarló az ember, és rosszul esik a sunyiság! :(
Azzal viszont egyetértek, hogy nem lenne szabad egymást korlátoznunk! Ezért tetszett, amiket Zsu írt arról, hogy büszkék is lehetnek a Fuertés tanárok, ha az ő szárnyaik alól nőnek kis tanítványból önálló tanárok. :) Ha viszont ők nem tudnak olyan színvonalat nyújtani, mint Ti, és valaki ezzel is beéri, az magára vessen!
Én Nyíregyházán vagyok a fuertés csapat tagja, ahol Sanya a kiváló tanárunk! Szerdától már haladósnak mondhatom magam vééégre (ismét)! No de nem volt ez mindig így. Hisz nálunk is működik több tánc klub, és én egy másik tagja voltam egészen tavaly febr-ig. Abban a bizonyos tánciskolában már a H2-es tagnak vallhattam magam, de totálisan elégedetlen voltam a tánctudásommal!!! Ezért határoztam úgy, hogy szerencsét próbálok a Fuerténél. Az akkori bemutató óra egyszerűen lehengerlő, magával ragadó volt! Úgy éreztem itt a helyem!!! Ugyanakkor meg kellett lepőnöm, hogy milyen szintkülönbségek vannak iskolák között...csatlakoztam a csapathoz, de "másik tánciskola haladó ketteseként" "csak" a Fuerte K3-asba! :D Így is nehéz volt így a rögzült helytelen mozgásokat levetkőzni! De az alapoktól kezdtem mindent újra, és megérte! :) Most már nem kell azon görcsölnöm bulikban, "jaj vajon mit is akar vezetni a partner", mert ez már nem érdekel, és tudom élvezni a táncot! :) Azóta vallom én is, hogy valóban alázat kell a tánchoz! Lelkes tag vagyok továbbra is!
Személyes történetemet csak azért írtam le, hogy példa legyen arra /azaz ellenpélda/ - valószínüleg nagyon sok hozzám hasonló Fuertés tag van még, akik átigazoltak -, hogy sokunk számára a minőségi oktatás a fontos, s nem az elért névleges szint!
Balázs! S bár törekedhettek mindenki megtartására, és minden igény kielégítésére... biztos vagyok benne, hogy meg is tesztek érte mindent, de biztosan rájöttetek már, hogy mindenkinek nem lehet, s nem is kell megfelelni! Örüljetek az elért sikereknek, mert ezt már senki nem veheti el Tőletek! :)
Üdv: Gabica
Szia Zsu!
VálaszTörlésNem is állítottam, hogy támadólag írtad a bejegyzésed, csupán arra céloztam, hogy itt nem "nem megfelelő kommunikáció"-ról van szó, hanem a kommunikáció teljes hiányáról az egyik fél részéről! Bocsi, ha ezzel megbántottalak!
További szép napot!
Anett
Sziasztok!
VálaszTörlésEgy-két félreértést szeretnék eloszltatni részben a bejegyzéssel, részben pedig a megjegyzésekkel kapcsolatban.
Annyi hívást, sms-t, e-mail-t kaptam ezzel a témával kapcsolatban, amennyit egyik más bejegyzés kapcsán sem. Elég sok volt ebből a miskolci. Mintha még bűntudatot is kifejeztek volna ezek a levelek annak kapcsán, hogy ez Miskolcon egyáltalán előfordulhat.
Ez bárhol előfordulhat. A miskolci egy különleges közösség és nagyon közel áll a szívemhez. Tudjátok jól, hogy hány más városból való tanítványom járt már nálatok, mert az elbeszéléseim alapján szerették volna látni, miért is emlegetem olyan gyakran ezt a várost. Az, hogy erre a közjátékra épp itt került (most éppen) sor, az a legkevésbé sem a csoportról szól. Ilyen tényleg bárhol előfordulhat. Szóval megyek csütörtökön is :) :) :)
folyt. köv.
Sokan úgy értékelték, hogy nagyon megviselt engem ez a dolog. A megjegyzések között is hivatkoztak erre. Kérnélek benneteket, hogy próbáljatok a cikkre és ne a megjegyzésekre koncentrálni, amennyiben a cikkhez kívántok hozzászólni illetve az én lelkiállapotomat próbáljátok megítélni. Persze, elképzelhető, hogy a cikk alapján arra gondoltatok, hogy a Szabadság-híd tetején gépeltem, de erről szó sincs. Jónéhány évvel ezelőtt valószínűleg jobban megviselt volna a dolog, de mostanra már sok minden láttam, megéltem. Úgy sejtem a miskolciak sem tapasztalták múlt csütörtökön, hogy egy magába roskadt, depressziós ember tartotta volna az órát. :) Azért pedig újfent én kérek elnézést, hogy bosszantott ez a történet, ezért is intéztem el amilyen gyorsan csak lehet. Ennyi! Nem fogom azt mondani, hogy kellemes érzés volt megtudni másoktól - szerintem egyértelműen kiderült a cikkből, hogy nem az érintett személytől -, hogy mit tervez az illető, aki aznap már be is regisztrált az órámra.
VálaszTörlésŐszintén vannak kétségeim azzal, hogy mi az amit úgymond jogom van megtenni és mit nem, pont azért mert igyekszem belehelyezkedni a tanítvány nézőpontjába is. A konkrét esetben nem rendelkezik a házirendünk, érthető módon. Viszont az számít, hogy jól érezzem magam az órámon, így tudom talán elérni, hogy a tanítványaim is élvezzék. Engem zavart volna a szituáció és ez nekem elég is volt. Nem mondom, hogy mindenki számára jogosnak tűnik, hiszen a nézőpontok sokszor nagyon (túl) szélsőségesek.
Még egy torzítás, ami valahogy a hozzáfűzött megjegyzésekből alakult ki.
VálaszTörlésSemmi baj nincs azzal, ha valaki más tánciskolába (is) jár. Mindenkinek szabad választása, hogy mire áldozza idejét, pénzét, energiáját. Egyetlen tanítványomra sem nézek ferde szemmel azért, mert máshova is jár. Ennek számtalan oka lehet, jónéhányat felsoroltam, amely még olyan esetben is fennállhat, amikor az oktatás színvonala sem kielégítő. És persze vannak más olyan iskolák, ahol sok hasznos információt tehet bárki a magáévá, ami nem is mond ellent a kubai salsa stílusának, értelmezésének.
A cikk azt gondolom teljesen másról szólt.
A miskolci bulira vonatkozó megjegyzést nem értékeltem. Akit egy kicsit is érdekel a téma, hogy miért nincs Miskolcon hivatalos Salsa Fuerte buli, az nagyon jól tudhatná, de legalább érdeklődhetne ezzel kapcsolatban. A miskolci közösségünkben egyébként még így elég sok buli szerveződik országos viszonylatban is.
A kutyaharapás, amit többször emlegettetek ugyancsak sántít. Mi nem vagyunk gazdik. A tanítvány megveszi a bérletét/napijegyét és ezért kap egy szolgáltatás ezen felül nem várhatok el semmiféle lojalitást. Ettől függetlenül persze sokakban van egyfajta ilyen érzés, de ez nem a mi elvárásunk. (nem akarok álszent lenni, azért jól esik)
VálaszTörlésTehát minden tanítvány mehet másik iskolába, kiléphet, felhasználhatja tudását, taníthat. A cikkben említett események nem erre vonatkoztak, ha figyelmesen újra végigolvassátok. De nem is várom el, hogy mindenki furcsának értékelje az említett eseteket, amelyek messze nem arról szóltak, hogy valaki kilépett, elment és utána tovább foglalkozott a salsával valamilyen formában. Pont ezért kérdeztem, hogy intoleráns vagyok-e. Bár tény, én magam úgy érzem, hogy nem igazán.
Érdekes volt látni az említett eseményekben többé kevésbé érintett olvasó hozzászólását is. Furcsa olyan valakitől olvasni, hogy nagyvonalúbbnak kellene lennünk az idézett események kapcsán, elengednünk az említett dolgokat, sőt büszkéknek lennünk ezekre a volt tanítványokra/tanárjelöltekre/tanárokra, aki többé-kevésbé érintett is bennük. Furcsa olvasni, hogy kommunikációs súrlódássá fokozódnak azok a történetek, amelyeket megéltünk. Nem fogok belemenni a dolgokba újra, hiszen nem gondolom, hogy sokadik alkalommal kellene leírnom, hogy szerintem mi az, ami nem korrekt és mi az ami korrekt. Ezen nyilvánvalóan nem tudunk továbblépni, hiszen mi mindig csak azt kaptuk, hogy nézzük a dolgokat más nézőpontból. (A cikkben is szerepelt egy mondat a szélsőségesen különböző nézőpontokról.) Zsuzsi nyilvánvalóan semmi kivetnivalót nem talál abban, ami történt. Mi látunk, nekünk ezekből sok minden nem fér bele. De ezzel nincs is gond. A nézőpontok különböznek.
VálaszTörlésfolyt. köv.
Büszkének kellene lennem azokra, akik a cikkben említett módon hagytak el minket. Azok közül, akik akkoriban elhagytak minket tanári elképzeléseket dédelgetve egyikük sem volt még olyan szinten, hogy jó kubai táncosként és tanárként megállja a helyét. A mi gyengeségünk volt, hogy azért volt olyan, akinek már volt tanítási tapasztalata. Hogy azóta milyen szinten vannak táncos vagy tanári szempontból nem tudom. Legalábbis a többségről. Ergo nincs okom büszkének lenni, mert ha netán valaki tényleg magas szinten űzi, akkor az nem a mi érdemünk. A többség pedig egyértelműen úgy kezdett tanítani, hogy némi szégyenérzet kerített hatalmában, amikor a hétvégén a Magyar Salsa Egyesület ülésén még mindig velük példálóznak. (nem követendő példaként)
VálaszTörlésEgy bekezdés volt, ami már kifejezetten torzításnak tűnt - bár a levél hangneméből itélve nem gondolom, hogy feltétlen szándékos volt - és némileg ellentmondott a levél többi részének.
VálaszTörlésArra vonatkozott, hogy érzékenyek, intoleránsak lennénk azokkal, akik nem járták be azt az utat, amit mi, illetve hogy milyen jelzőkkel illetem őket.
A cikk nem arról szólt, hogy ki járta be az utat és ki nem. Hogy ki hol tart és mit ért el. Arra vonatkozott, hogy vannak dolok, amelyek megtörténnek és amelyekkel nem tudok mit kezdeni, mert legalábbis számomra aggályosak. Az pedig, hogy sokan kárt okoznak a salsának és annak a közösségnek, amelynek tagjai a mi iskolánk tanulói is, számomra nem kívánatos, finoman fogalmazva. Lehet, hogy érzékeny vagyok. De ez a Salsára vonatkozik, amelynek elképesztően sokat köszönhetek és amelyet nagyon tisztelek.
Aki pedig ismeri munkásságunkat, aki netán tudná, hogy a tudásunkról saját magunkkal szemben, hogy vélekedünk, aki tudja, hogy mennyit teszünk az iskoláért és a tudásunk fejlesztéséért, az nem akarná elmagyarázni nekünk az alázat szó jelentését, vagy emlékeztetni rá.
folyt. köv.
Végezetül egy komoly -szeretném remélni - hibát szeretnék kijavítani.
VálaszTörlésMi soha nem voltunk részei, sem tanárai más iskolának. A Salsa Fuerte Tánciskola, amely korábban Salsa Viva néven működött, most is és korábban is a Salsa Fuerte Tánciskola Bt. jogelődjének keretein belül működött, amely céget még egészen más célzattal alakítottam immár 10 évvel ezelőtt.
Az iskola alapötlete és tevékenysége az én ötletem volt, én voltam az, aki az első országos meghallgatást szervezte tanárokat toborzandó. Egészen hamar ezt követően csatlakozott hozzám Lili/Zsuzsi :) , aki javasolta, hogy szakmai fórumként vonjuk be a Salsa Viva Tánciskola tanárait. Ők a toborzott tanáraink képzését végezték, aminek fejében képzési díjat és egy bizonyos jutalékot kaptak. A képzés nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket - lásd manapság egyetlen tanárunk sincs ebből a csapatból. Ez nem a Salsa Vivás tanárok felelőssége egyébként, hanem egyszerűen a rendszer ebben a formában jól nem működhet. (legalábbis mi beláttuk) A Fuerte név már akkor létezett a fejemben, de mivel komoly együttműködést terveztünk, ezért gesztusként felajánlottuk a képzést vezető tanároknak, hogy az új iskola továbbviheti az ő iskolájuk nevét, hiszen ez nekik nagyon fontos volt.
A megállapodásunkat nem mi mondtuk fel, hanem ők mondták fel nekünk. Ezen események irásos dokumentációi még mindig megvannak. (Ismeritek Lili/Zuszit és adminisztratív képességeit :) )
Az akkori kubai salsa tudásomat egyébként nagyrészt nem tőlük kaptam, hiszen ameddig a képzésben eljutottunk a toborzott tanárokkal, azt a szintet már bőven teljesítettem, hiszen 3 különböző iskolában és különböző fórumokon tanultam salsázni. (ráadásul a kedvesem is salsa-tanár volt)
A toborzott tanárok számára persze igenis hasznosak voltak a képzések - sőt természetesen számomra is -, ugyanakkor a tanárok hosszú távon - sőt, középtávon sem - váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A rendszert kellett megváltoztatnunk.
A vicces az, hogy korábban még az is felmerült bennem, hogy az egyik korábbi iskolámat is felkeresem az elképzeléseimmel, bár pont akkori kedvesem beszélt le erről.
folyt. köv.
Abban a tényben, hogy mi egy másik iskolából léptünk ki néhányan már önigazolást kerestek. (Bár önmagában a kilépéssel szerintem nem is lenne gond, hanem általában annak mikéntjével és a kilépő státuszával szoktak aggályok felmerülni.) Lényeg a lényeg, semmiféle kilépés részünkről nem történt. Ezt jó lenne egyszer s mindenkorra a helyén kezelni.
VálaszTörlésNos, ehhez én sem tehetem meg, hogy ne szóljak hozzá, mivel meg is lettem említve, nevezve.
VálaszTörlésEngem sem zavar, ha egy diákunk más iskolába is jár. Ami zavarni szokott, ha óra után odajön hozzám, hogy ezt ő nem így tanulta. Ilyenkor igyekszem udvariasan, kedvesen elmagyarázni,hogy vannak, lehetnek különbségek, mert a kubai salsa nem egységes, máshogy táncol egy havannai és máshogy egy santiágói stb. stb. Persze gyakran egyáltalán nem arról van szó, hogy ez lenne a probléma, inkább a másik tanár felkészületlensége, dilettantizmusa okoz problémákat. Ami inkább zavaró szokott lenni, hogyha a diákom megpróbál engem meggyőzni arról, hogy ez és ez nem így van, hanem úgy. Na ehhez már nagyobb adag türelem kell. De szerencsére van... :):):)
Folyt.köv.
Különböző célokról.
VálaszTörlésNem az a baj, ha valaki nem találja meg nálunk a számításait, hiszen mások vagyunk, más igényekkel, elvárásokkal rendelkezünk, bizony az erkölcsi elveink is mások, és ez a sok különbözőség bizony okozhat olyan kimenetelt, hogy egy elképzelés nem úgy alakul, ahogy eredetileg terveztük. Ezzel hangsúlyozom semmi gond nincsen. Ha valaki, akibe energiát fektetünk, időközben úgy érzi, hogy ez vagy az neki ezért és ezért így nem jó, és megbeszéljük, akkor azt gondolom, hogy korrektül jár el, még akkor is, ha a kimenetel az, hogy elválnak útjaink. Van ilyen szakmai tapasztalatom, és ha nem is vagyunk barátok, mivel korábban sem voltunk, de kifejezetten jó a kapcsolatom az illetővel, mert megértettük, hogy az útjaink nem egyirányba vezetnek, és a kölcsönös tisztelet, és szeretet alapján ezt meg is tudtuk beszélni.
Folyt. köv.
Zsu, mivel ez már a többedik fórum, hogy felveszed velünk a kapcsolatot, és magyarázod a bizonyítványod, úgy kell értékelnem, hogy nagyon szeretnéd, ha elhangzana a szánkból, hogy megbocsátottunk neked, és elfogadjuk, elismerjük, hogy más ember lettél. Bennem már régóta nincs harag, és nagyon sokszor próbáltam megérteni a cselekedeteidet. Elfogadom, hogy te úgy látod a dolgokat, ahogy. Sajnos azt nem sikerült eddig sem megértetnem veled, hogy bennem az emberi csalódás miatt van a mai napig rossz érzés veled kapcsolatban, emiatt nem akarom "ápolni" a kapcsolatunkat. Én a barátomnak tartottalak, erre a kedvesed ezt azon a bizonyos estén a fejemhez is vágta, hogy mi soha nem voltunk barátok, és te nem ellenkeztél... Ezek utána azt hiszem, nincs miről nagyon beszélnünk, és nincs miért elfogadnom a bocsánatkéréseidet, amiben persze mindig hangsúlyzod, hogy: bocsánat, de... Ezek nekem ne valódiak, ne haragudj. Ha egyetlenegyszer elhangzott volna az elmúlt években, hogy: Basszus, szerelmes voltam, azt sem tudtam, mi a helyes, nem így kellett volna történnie, sajnálom..." Szóval, ha ez elhangzott volna, már másnap megbocsátottam volna... De ehelyett jönnek a mindenféle baromi hosszú levelek, magyarázkodások, önigazolások, amivel kapcsolatban azt érzem, hogy nem is nekem, hanem magadnak szólnak. Magadat akarod megnyugtatni, hogy te megtettél mindent. Pedig nem. Nem is a mindenre lett volna szükség, csak egy megfelelő kéznyújtásra... Na de ennek a hozzászólásnak sem itt lenne a helye...
VálaszTörlésFolyt. köv.
A tánc iránti tisztelet és alázat számomra is nagyon fontos... Lehet beszélni róla sokat, meg hangsúlyozni, meg lehet eszerint élni is...
VálaszTörlésElhangzott egy összehasonlítás, hogy ki mennyi ideje táncolt, és mit kezdett vele. Akkor kicsit konkrétabban:
1-es versenyző 14 év táncos múlttal több, mint két év intenzív (napi szintű) kubai salsa tanulás után úgy dönt, hogy szakmai vezetőként felkérve másokat, de alapít egy iskolát.
2-es versenyző 1 év tánctanulás után, nulla előképzettséggel, a ritmussal nem barátságban léve úgy dönt, hogy a középhaladó csoportos tudása a kedvesével együtt elegendő ahhoz, hogy iskolát nyisson, és erre még megkéri két másik haladó társát, valamint két tanársegédét is az "anyaiskolának".
Én kérek elnézést, de hol az összehasonlítási alap???
Valóban, az oktatáshoz kell alázat, elfogadás, őszinteség és szeretet, de nem árt, ha van tudás is, mert az legalább annyira elengedhetetlen...
Még egy, bocsánat, aztán már megyek. :)
VálaszTörlés"Ez az élet rendje" hozzászóláshoz: Nem gondolom, hogy az az élet rendje, hogy tisztelet, alázat, és bocsánat, de leírom, lojalitás és hála nélkül faképnél hagyjanak.
Nem vagyok altruista, mert senki nem az. Ha az örömért csinálod, már az is ellentmond az altruizmusnak. Fontos, hogy legyen értelme a munkámnak. Én nem tudom úgy felfogni, hogy a diák bejön, fizet, kap valamit, elmegy, és viszlát. Nekem ennél sokkal többről szól egy óra.
A piac hígulását pedig egyáltalán nem pártolom, mert nem a motiváló versenyről van itt szó, hanem gyakran a pénzszimatolásról, és ennek érdekében sajnos az érdeklődők félretájékoztatásáról, félrevezetéséről. Egy jó marketinges sok mindent el tud érni, de mindig rosszul voltam az olyan üres hirdetésektől, amik mögött nincs tartalom. Én inkább szerényebben, visszafogottabban nyilatkozom magamról, mint olyanokat hirdetek, amik nem valósak...
Szóval az élet rendje salsa szempontjából szerintem a folyamatos fejlődés, tisztelet a tanáraink iránt, és szolgálat a diákjaink felé.
Köszönöm a türelmeteket, elnézést, hogy hosszú lett.
Szeretettel:
Lili
Sziasztok!
VálaszTörlésHuh...ezek szerint mégiscsak támadásként csapódott le minden :(:(:(...
Az igazság az, hogy ezek a dolgok valóban nem Balázs blogjára való témák, és nem kenyerem a sárral dobálás. Azt gondolom, hogy minket minősítene, ha ezt tennénk, és eszemben sincs lejáratni sem magam, sem benneteket a tanítványok előtt. (Tiszteletből és alázatból :)… Ami az alázattal kapcsolatos megjegyzésemet illette, sajnos azt is sikerült jól félreértenetek, mert azt egy fantasztikus tanításként éltem meg Tomi részéről, amiért hálás vagyok, hogy a tarsolyomban van, nem pedig megkérdőjelezése volt a ti alázatosságotoknak! Sőt!...)
Zsu/Lili! El kell, hogy mondjam, hogy valójában az égvilágon semmi szükségem arra, hogy magyarázzam a bizonyítványom. Már ez egy óriási tévedés. Épp úgy, ahogy a Ti, akkor ezek szerint „nem kiválásotokkal” kapcsolatban sokan mások másként éltek meg a történéseket (amivel nyilván tisztában vagytok) (megjegyzem az égvilágon semmi közöm hozzá, nem rám tartozik), bennetek van egy „saját igazság”, amihez ragaszkodtok. A szívetek mélyén egyszerűen tudjátok, hogy mi az igazság. Bárhogy vesszük is a példát, még ha téves információim vannak is az egész szituról (ami bármikor könnyen előfordulhat) mindenképp párhuzam, hisz nekem ugyanúgy megvan a saját igazságom, ami miatt teljesen tiszta a szívem, és amit senkinek nincs joga kétségbe vonni :). Hogy a másik oldal mit hogy értelmez, vagy mibe mit magyaráz bele, vagy milyen vélt sérelmek okoznak benne tüskéket, az maximum egy sajnálatos dolog, ami hatékony, nyitott kommunikáció révén orvosolható lenne.
Nyilván nem véletlen vagyok képes immár valóban sokadjára megtenni a közeledő, kezet nyújtó lépéseket. Azért, mert tiszta a szívem, és sajnos az igazságérzetemet igenis bántja az, hogy buta félre értelmezéseken, és érzelmileg túlfűtött cselekedetek és megnyilvánulások miatt (mindannyiunk részéről) néhány ember, akik egykor szerették egymást, tüskéket hordozzanak magukban éveken keresztül. (Persze az ok-okozati dolgokat, azt, hogy minek mi volt a következménye, azért nem árt tisztán látni, de ez megint csak nem fröcskölődéssel helyrerakható dolog. Zárt kapukon és barikádokon keresztül azonban sajnos nem sok esély van, hogy átszűrődjön a fény.)
Ugyancsak óriási tévedés úgy felfogni a dolgokat, hogy Zsuzsi (mármint én) bűnbocsánatra, és a „megbocsájtó Istenség” feloldozására váró megtévedt bárányka. Szó sincs róla :)! Szerencsére teljesen kiegyensúlyozott és jócskán megedződött lelkülettel élek, egészséges önbecsüléssel, egy jó nagy adag igazságérzettel, és sok-sok szeretettel a szívemben. Nincs tehát szükségem arra, hogy az erkölcsi normáimmal kapcsolatban önigazoljam magam, vagy visszaigazolásokat kapjak!
Ha nincs szükségem tehát feloldozásra, miért ragadok meg mégis minden lehetőséget arra, hogy rendbe tegyük a félrecsúszott dolgokat? Hogy miért ragaszkodom makacsul, vagy ahogy én nevezem: állhatatosan, ahhoz, hogy kilökődjenek a tüskék (amik érezhetően ott vannak, bármennyire nem gondoltok már rám haraggal, hisz a heves és impulzív reakcióitok erre engednek következtetni)?
VálaszTörlésNos akár csak Ti, én is szépen haladok a kis spirituális fejlődési utamon. Sok mindent megtapasztaltam, és sok mindent tudok, ami nyilván még csak a jéghegy csúcsa…mindenesetre folyamatosan tanulok…
Az igazság az, hogy nekünk dolgunk van még egymással (és itt most nem a szálak tisztességes elvarrására gondolok). Feladataink vannak az életutunk során, méghozzá közös feladataink. Akár elfogadjuk ezt, akár nem. Akár küzdünk ellene, akár nem. Persze lehet ésszel és egóval küzdeni minden ellen, tagadni és elutasítani, de ha mélyen magatokba néztek, ha képesek vagytok meghallani a mélyen bennetek megszólaló éneteket, akkor ti is tudni fogjátok. Mivel pedig ezt bizonyossággal tudom, ezért számomra kézenfekvő az, hogy lépéseket teszek. Lehet, hogy évekbe telik, mire részetekről is leomlanak a falak, de mint mondtam, állhatatos vagyok :). És türelmes is! :)
Boldog napokat kívánok! :)
Zsuzsi :)
Ui.: Témaváltás: Lili könyvajánlója a blogján kiváló. Az Alkimista és a Mennyei Prófécia valóban alapművek :). Fogékonyabb lelkeknek még Szepes Máriától a Vörös Oroszlán tud egy igencsak világnézet rengető vagyis inkább tágító mű lenni :)…
Elnézést kérek mindenkitől, akit érzékenyen érint, hogy akaratlanul is belecsöppent valamibe, ami nyilvánvalóan nem neki szól! :)
VálaszTörlésKöszi a türelmet és megértést! :)
Zsuzsi
Kedves Mindenki!
VálaszTörlésNos, én személy szerint örülök ennek a bejegyzésnek, és már hamarabb szerettem volna hozzászólni, de sajnos idő, ill. net hiányában nem volt lehetőségem.
Érdekes dolognak tartom, mint ezt már máskor is, hogy egy bizonyos írást emberek hány féleképpen tudnak értelmezni,(ki-ki miért)
Természetesen az egyik ok lehet, hogy Mi emberek többfélék vagyunk más - más érzésekkel, teherbírással, toleranciaszinttel, elvárásokkal, és még persze sorolhatnám.
A másik pedig ki mit szeretne belegondolni, beleértelmezni a szavakba, és ez mint a példa is mutatja könnyen megy , ha régmúlt sérelmek felvetődnek.
Sok mindenről szó volt a hozzászólásokban vannak fontos dolgok viszont amikről nem.
Elvárásokkal vagyunk egymás irányába, viszont sokan többet várnak el , mint amit ellenkező esetben Ők megtennének.
Nagyon fontos mit várunk el önmagunktól, és mit várunk el másoktól, környezetünktől.
Nem lehet mindig minden feltételnek megfelelni, mindig mindenki kedvére tenni, viszont úgy gondolom törekedhetünk arra, hogy mind erkölcsileg, mind emberileg korrekten járjunk el esetekben.
Azaz annyit várj el a másik féltől, amennyit ellenkező esetben Te is megtennél!!!
Én azt szoktam mondani fájjon az őszinteség, mint a hazugság, és a félreérthető eseteket jobb minél hamarabb megbeszélni, tisztázni, mert ugyan az idő megold dolgokat magától, csak éppen rosszul, mert a sérelmek, azok a rossz érzések fennmaradnak.
Könnyű dolog mondani, hogy légy nagyvonalú, légy büszke arra amit teremtettél, ha ezt olyan embernek mondod, aki pont nem ért egyet a Te nézeteiddel.
Pontosan itt tartom fontosnak a megfelelő kommunikációt, mert ennek hiánya nagy károkat tehet.
Itt is ki jön mennyire nem vagyunk egyformák, nem ugyanazokat a dolgokat tartjuk fontosanak, vagy éppen lényegtelennek, és mindemellett van aki nehezen sértődik meg-könnyen bocsát, könnyen sértődik-nehezen bocsát, van aki hamar túllép, dolgokon-van aki nem ...
És itt kanyarodnék vissza a Balázs bejegyzéséhez, (hiszen igazából ehhez szerettem volna hozzászólni)
mert én sem úgy gondolom, hogy az Ő toleranciaszinjével lenne a probléma.
Számomra teljesen egyértelmű volt a bejegyzés, mi szerint azokról az esetekről , és azokról az emberekől szólt, kik nem igazán korrekt módon, őszintén jártak el.
Teljes mértékben megértem a felháborodását, az esetekkel kapcsolatosan.
Sajnos eléggé önző világban élünk, ahol sokan nem nézik csak a saját érdekeiket, mások érzéseivel,tetteivel mit sem törődve.
Azért is örülök ennek a bejegyzésnek, ,mert igenis vannak dolgok melyekről az emberek nem szeretnek beszélni, mert kellemetlennek gondolják, és inkább seperjük a szőnyeg alá a dolgokat, majd megoldódik szituval elintézik...
Szerencsére azonban vannak még jóérzésű, tiszta szívű emberek!!!
Remélem senki felé nem voltam bántó, igazából csak picit elgondolkodtatónak írtam megjegyzésemet,
hogy igenis mérlegeljünk egyes cselekedetünk előtt, és amit teszünk tegyük szívből, szeretetből, erkölcsi normákat figyelembe véve!!!
Szeretetteljes szép napokat kívánok!!!:)
D.Zsófia
A Salsa Fuerte egy sikeres vállalkozás, mely az elsők között jelent meg a magyar piacon és kezdőként ez a tánciskola sem volt ennyire felkészült szakmailag, illetve nem volt ennyire jól kiépített rendszere, mint ma. Hiszen a SF is volt egykor kezdő vállalkozás.
VálaszTörlésVállalkozást alapítania joga van másoknak is. Az emberi/vállalakozói/szakmai/pénzügyi... hiányosságaik, tisztességtelenségük stb pedig egy idő után úgy is kiderül, marketing ide vagy oda. Ha valóban a SF nyújta a jobb szolgáltatást, akkor nincs miért aggódnia.
Amivel egy működő vállalkozás védekezhet, a folyamatos fejlődés, hogy jobbat nyújtatok, mint máshol, képesek vagytok előre gondolkozni... Ez már bőven elég lehet ahhoz, hogy nálatok tanuljanak a legtöbben. Nincs szükség a másik tánciskola becsmérlésére semmilyen fórumon, mert az szintén nem tisztességes...
A verseny pedig jó dolog.
Zsu, kettőnk között az a különbség, és ebben van nagy különbség, hogy mi nem érezzük, hogy lenne közös jövőnk, mármint abban az értelemben, ahogy te írtad. Én teljesen nyugodt, tiszta szívvel leírhatom, hogy nincsenek sem heves, sem más érzelmeim irányodba. Én lezártnak tartom a mi utunkat, megtanultam, amit kellett, továbbléptem. Értem a te álláspontodat is, csak én máshogy látom ennek ellenére is a dolgokat. Nagyon távol áll az én igazságom a te meggyőződésedtől. Ez nem baj, ez is egy tanulság, tovább kell lépni. Én, talán azt is mondhatom, hogy mi a fiúkkal már továbbléptünk. Értékeltem, hogy megkerestél minket, azt is, hogy többször is, de most már úgy érzem, hogy kicsit sok, mert csak keringünk ugyanott.
VálaszTörlésKöszönöm a megértésed!
Szeretettel:
Zsuzsi
Kedves Névtelen!
VálaszTörlésBalázs írása egyáltalán nem azért jött létre, mert mi tartunk az említett "konkurenciáktól".
Valóban igazad van abban, hogy folyamatosan fejlődni kell, és jól csinálni amit csinálunk, és akkor nincs mitől tartanunk. Nagyképűen hangozhat, de valóban nem is tartunk másoktól. Hogy miért nem? Mert mi azzal vagyunk elfoglalva, hogy mi jól csinájuk, és egyre jobban, amit csinálunk.
Nőhetnek gombamódra az iskolák, ahogy nőnek is, de ezzel mi két percet sem szoktunk foglalkozni, csak a Fuerte jelenével és jövőjével. Csak azzal, hogy mi hogy lehetnénk szakmailag még jobbak, kitől kellene még tanulnunk, mikor utazzunk magánórázni, valamint azzal vagyunk elfoglalva, hogy a diákjainknak hogyan tudnánk még jobb órákat tartani, és a háttér rendszerünk, az adminisztráció, tájékoztatás stb. hogy lehet még kényelmesebb számukra.
Néha történnek bosszantó dolgok, amikről Balázs is írt, de nehogy azt hidd, hogy nekünk ebből állnak a napjaink, hogy ezeken rágódunk. Szerencsére a sok szeretet, amit a diákjainktól kapunk, és az, hogy szeretjük a munkánkat, maximálisan feltölt minket pozitív érzésekkel, és a rosszabb pillanatokat is könnyebben viseljük ezáltal.
Valóban, a Salsa Fuerte egy vállalkozás, még ha ezt mi máshogy is éljük meg a mindennapokban. Tudod, mindhármunknak ez az a munka, amit akkor is csinálnánk, ha nem fizetnének érte. Ezért gondoljuk azt, hogy jó úton vagyunk, és ezért tudjuk szívből lélekből csinálni, és nem csak a pénzért, ahogy sokan mások.
Igen, ha összehasonlítom a saját tudásomat 6 évvel ezelőtti tudásommal, valóban ég és föld. Persze én a Fuerte alapításakor még nem tanítottam. Most is fél évről fél évre sokat fejlődők. Aki dolgozik magán, az fejlődik is. :)
Azt azért nem gondolom, hogy ne ütött volna meg az akkori Fuerte is egy olyan szintet, amit ne lehetne ma is felvállalnunk. Valóban, Bali és Tomi is sokat fejlődtek, sok dologból tanultunk is, rengeteg tapasztalatot gyűjtöttünk, és mindezek folyamatosan erősebbé tettek minket szakmailag és üzletileg is. Más Fuerte :)))
Balázs szándékosan nem írt iskola és más neveket, csak egy jelenséget vázolt fel, azaz nem másokat akart lehúzni a blogjában, mert ez a stílus távol áll tőle.
Mosolygós hétvégét!
Szeretettel:
Lili
Kedves Balázs, Lili (bár nekem inkább Zsuzsi, ha nem haragszol) és Kedves Többiek!
VálaszTörlésHa nem gond nem regisztrálnék, csak amiatt, hogy ezt a bejegyzést megtegyem.
Ezért előbb gyorsan tisztázom ki vagyok.
Abból a bizonyos (azóta megszűnt) Salsa Viva csapatból írok.
Endre vagyok.
Arra szeretnék reagálni amit a Salsa Viva-ról és a Salsa Fuerte megalapításáról írtál.
Tény és való, hogy az ötlet miszerint terjesszük a salsa-t vidéken a te ötleted volt 2004 év vége felé.
Zsuzsa és Tomi ajánlásával/közbenjárásával Salsa Viva név alatt indítottuk be a programot, ami állt egyrészt tanárok képzéséből, illetve vidéki ingyenes bemutató órákon való animációkból. Jól emlékszem, hogy Miskolcon pont én tartottam az első salsa bemutató órát, szóval még akár nekem is köszönhető, hogy az a bizonyos hölgy most tánciskolát akar nyitni... :) A lényeg, hogy a nagy reményekkel induló "vállalkozásnak" vége lett. De Balázs, sajnos nem igaz, hogy egyetlen Salsa Vivás tanárod sincs, hisz Tomi a Salsa Viva táncosa volt évekig! A kubai & vonalas stílust, valamint a son-t, meg egyébként sok mindent tőlem tanult! Sőt Zsuzsa és Te is sokat jártál le az óráinkra! Persze az már jórég volt, de így volt!
Az akkori véleményem a szétválásunkról nem változott ma sem, főleg azért nem, mert látom, hogy az akkori megérzéseim visszaigazolást nyertek.
Néha külső szemlélőként, de gyakran személyes megkeresések révén szembesültem a valósággal!
Balázs, a helyzet az, hogy jelentős százalékban nekem köszönheted, hogy az első kurzusok beindultak vidéken.
Lehet, hogy te már az indulás pillanatában rengeteget tudtál a salsa-ról, de azért csak jól jöttem én, aki hangulatos ingyenes bemutató órákat tartott az embereknek, nem?
Emlékszem ám, amikor Sz.fehérváron a megkérdezésem nélkül te kezdted el tartani a bemutató órát.
Zsuzsának szóvá tettem a nem tetszésemet, mert nem tartottalak felkészültnek a feladatra, de ő kérte, hogy had rendezze ezt az ügyet ő...
Szóval Balázsom emlékezz kérlek, hogy te mit műveltél velem és látni/érezni fogod, hogy akkor mit éreztem én veled kapcsolatban...
VálaszTörlésAlig adtál fél évet a közös munkánknak, mert te úgy döntöttél, hogy otthagyod az egészet és egyedül fogod tovább csinálni.
Elfogadtam, hogy gyorsabban, máshogy akartad csinálni ezt az egészet, de mi ez az örök telhetetlenség?!
Félre ne értsd, nem bántani akarlak, csak mint egykori tanárod (még ha rövid időre is) mondom neked, hogy egyszer s mindenkorra tanulj végre a hibáidból!
Állj már meg végre egy pillanatra és nézz körül! Minden úgy lett ahogy te akartad, nem?!
Beindítottad a terved, megtiszteltél azzal, hogy bevontál, majd úgy láttad, jobb lesz, ha egyedül folytatod, mert nem azt tanítom, amire neked szükséged van!
Azt kellett volna, hogy elém állj és azt mond a szemembe, hogy Endre te nem azt tanítod amire nekem szükségem van!!!
Én meg azt mondtam volna, hogy Balázs igazad van. Én a kubai casino-t és a son-t szeretem, meg a vonalas salsa-t 1-re, 2-re.
A timba nem az én világom tanuld máshol... Dolgozz másokkal, sok sikert! Ha mégis kellek tudod hol találsz, örömmel segítek!
Szóval akkor én is pont ugyanazt kértem tőled, mint amit most te kérsz azoktól az emberektől, akik otthagynak!
Őszinteséget, hűséget. De ehhez végig kell járni az utat mindenkinek!
Sajnos kevesen érettek arra, hogy őszinték és lojálisak legyenek!
Én is sok embert megbántottam, de ez természetes része a tanulásnak!
Te a tanulás fázisában vagy, ezért természetes, hogy hibázol!
A mai napig úgy gondolod, hogy soha nem voltatok részei, sem tanárai más iskolának. Tévedsz!
A mai napig úgy gondolod, hogy a Salsa Fuerte Tánciskola, ami korábban Salsa Viva néven működött most is és korábban is a Salsa Fuerte Tánciskola Bt. jogelődjének keretein belül működött. Tévedsz! Ráadásul ez úgy hangzik, mintha a Salsa Viva létezése neked lett volna köszönhető és Salsa Fuerte a Salsa Viva utódja!
A Salsa Viva már akkor létezett, amikor te még tán salsazni sem tudtál.
A helyes tényállás az, hogy a közös projekthez használtuk a már több, mint 10 évvel ezelőtt kitalált Salsa Viva nevet, majd a projekt megszüntetése után 2005-ben megalapítottad a Salsa Fuerte-t! Itt hangsúlyoznám ki mégegyszer, hogy egy már tradiciókkal rendelkező név alá hoztuk be Balázs ötletét és nem fordítva!!!
És végezetül, egyetértek, nem kiválás történt! Ezt annak hívják, amit te érzel most Balázs, ha otthagy valaki.
Idézlek:
Egy szó mint száz, van néhány iskola, amelyek - ki merem mondani - átverik a gyanútlan embereket és ezzel hallatlan kárt okoznak a magyar salsaéletnek.
És néhány ilyen iskola a mi iskolánkból nőtt ki, vagyis alapítóként felelős vagyok mindezért. Hát ezért kérek én elnézést!
Ui.: Gondolom a mai napig nem érted, hogy mindezek után, miért én vettem fel veletek újra a kapcsolatot pár hónapja.
A szíved mélyén tudod, hogy jó szándék vezérelt, hogy végre segítsek helyre tenni néhány dolgot a fejetekben.
Részben sikerült is, remélem lesz folytatása!
Endre
2007 óta Salsa Candela Tánciskola
Elérhetőségeim:
VálaszTörléswww.salsacandela.hu
endre@salsacandela.hu
+36 20 297 5848
msn endre@salsacandela.hu
skype salsacandela
Szia Endre!
VálaszTörlésKöszönöm, hogy személyazonosságodat vállalva írtál a blogomra.
Természetesen minden hozzászólásnak helye van, amit a blogomhoz fűznek, amennyiben annak stílusa megfelel az általános normáknak, függetlenül attól, hogy az engem éppen milyen színben kíván feltűntetni vagy éppen mennyire értek egyet az abban foglaltakkal. A bejegyzésemben nem kívántam részletezni a veletek való kapcsolatunkat, mivel másról kívántam írni. A párhuzamot, amelyre utalni kívántál, miszerint mi akár csak hasonlóan jártunk volna el veletek szemben, ahogy a néhány említett esetben érintett személy, jóhiszeműen a konkrét esetekkel kapcsolatos egyoldalú vagy hiányos információidnak tudom be, a mi kapcsolatunk alakulása pedig nyilvánvalóan érzékeny téma számodra. De hiszen téged nem is ez érdekelt, hanem az, hogy leírd a saját történeted, megélésedet ezzel kapcsolatban. Ha már így belecsaptál, akkor kitérnék a veletek való kapcsolatunkra is. Nem ez volt a szándék. Vallom, hogy a rendszer, ahogy akkor működött eleve nem működhetett. Már nem is hasonlít működésünk azokhoz az időkhöz. Azt is leírtam, hogy ez igazából nem is a ti hibátok volt. folyt.
A Salsa Viva valóban létezett. Sőt, emlékeim szerint már csaknem 10 éve, amikor mi találkoztunk. Konkrét jogi háttér nem volt ugyan mögötte, hiszen más tánciskolák keretein belül működtetek (pl. Oktogon-Tánccentrum), de ennek tényleg nincs jelentősége, hiszen ettől még létező iskoláról volt szó, amely az egyik legelső volt Magyarországon.
VálaszTörlésJómagam vonalas salsát kezdtem táncolni nálatok és hangsúlyoznám, egyetlen egy kubai salsa vagy rueda órán sem vettem részt nálatok, csak később a tanárképzés keretein belül.
Azt láttam, hogy elhivatottan foglalkoztok a salsával, tudtam, hogy régóta működő tánciskoláról van szó. Zsuzsi javasolta, hogy kérjünk fel benneteket a szakmai háttér biztosítására. Beláttam, hogy ehhez nem tudok eleget. A tudásom a salsáról töredéke volt annak, amivel ti rendelkeztetek.
folyt.
A megállapodás teljesen konkrét volt. Ti képzitek a tanárainkat egy bizonyos képzési díjért cserébe, valamint a tanárok utáni bevétel 10 %-át is megkapjátok. Ezzel kapcsolatban azt gondolom, hogy nincs és nem is lehet vita. A bemutatóórákra is útiköltség fejében eljöttetek (Miskolc, Pécs, Székesfehérvár, Szolnok, talán Szegedre is eljött valaki a csapatból), hogy az érdeklődőknek egy kis bepillantást nyújtsunk a salsából.
VálaszTörlésA székesfehérvári órát valóban én tartottam, nem rémlik, hogy ez eredetileg máshogy lett volna, de ha benned ez ilyen élénken él, lehet, hogy így volt. Sajnálom, ha ezt tényleg rosszul kezeltem. Egyébként Szombathelyen - ahol egy sikeres tanfolyam indult el - három héttel korábban ugyancsak én tartottam a bemutató órát, bár ezek szerint ott pláne nem voltam felkészült. Igaz ott nem volt ló, csak szamár, hiszen Szombathelyre nem vittük a fellépő csoportot, csak a húgom és én voltunk jelen emlékeim szerint. Miskolcon is én tartottam a bemutató órát a szeptemberi (második) induláskor úgy, hogy ott is fellépett a csapat.
Ráadásul, noha a bemutató óra megtartására nem voltam felkészülve, ugyanakkor egy héttel később a tanfolyamra megtartására felkészült voltam. Egyébként tény, a mai tudásomhoz képest elképesztően felkészületlen voltam. Ehhez képest Te is igencsak felkészületlen voltál akkor - és ezt most mindenféle rosszindulattól mentesen írom. Az is biztos, hogy a salsáról, mind táncról, mind pedig zenéről összességében sokkal többet tudtál, azt viszont csak gondolom, hogy sokkal rosszabb órát nem tartottam, mint amilyent te tartottál volna. Egyébként a legerősebb tanfolyamunk indult el az országban akkor Székesfehérváron.
Érdekes, amit Tomival kapcsolatban írsz. Tomi természetesen nálatok táncolt. A fellépőcsoportnak is tagja volt. (De ahogy írtam, én magam is vállalom, hogy hasznos volt számomra mindaz, amit tőletek tanulhattam akár a vonalas órákon, akár a tanárképzési programban) Azt azért nem állítanám - és Te sem állíthatod -, hogy Tomi miattatok lett az, ami. Már hozzátok is komoly táncos tapasztalattal érkezett (lásd Tradición), amit nem kétlem sok új, hasznos tapasztalattal bővített tovább. Ezt nektek köszönheti. Miután otthagyta a Salsa Vivát, nem jött rögtön a Fuertébe. Először fel sem merült benne, hogy tanítson. Komoly állása volt, pénzügyi területen dolgozott. Azt hiszem, kíváncsian figyelte a tevékenységünket és később döntött csak úgy - mintegy huszárvágással -, hogy tud és akar is csatlakozni hozzánk. Ez nagyon nagy elismerés volt. Igazi áldás számunkra és nagy erőssége iskolánknak. Mi igyekszünk is megbecsülni őt.
VálaszTörlésNálatok ő nem tanított, neki tanárrá kellett válnia. Az ő intelligenciájával és érzékenységével nem lehetett kétséges, hogy ez működni fog, de neki is be kellett járnia a maga útját, ahogy mindannyiunknak, pontosabban még mindig járjuk. Tomi már az első óráinak megtartásához rengeteget változott a kubai salsa szemléletét illetően. Nemhogy a mai tudását alapul véve. Kétségkívül sok mindent hozott tőletek, sok hasznos dolgot és olyan dolgokat is, amelyektől szabadulnia kellett, ami nem is mindig volt könnyű.
Elfogadva és fenntartva, hogy sokat tanult tőled - és ilyen értelemben igazad van azt illetően, hogy a Salsa Vivából jött -, rendkívüli túlzás lenne azt érteni ki szavaidból, hogy Te lennél Tomi mestere. Biztos vagyok benne, hogy ő tudja, mit köszönhet neked és képes is hálával helyén kezelni ezt. Azt is gondolom, hogy a Lili/Zsuzsival és velem való közös munkája sokkal többet adott a kubai salsa tudásához, mint amit nálatok tanult. Nem beszélve arról a sok-sok kiváló tanárról, akikkel azt megelőzően illetve azóta lehetősége volt együtt dolgozni. Akkor lehet, hogy a Tradición vezetőjének kellene most elnézést kérnie?! :)
Nem is, igazából a húgomnak kellene, hogy elhivott táncolni 9 évesen. :)
Az általad helyesnek vélt tényállásnak az mond igazából ellent, hogy az iskola nélkületek is létrejött volna, a cég pedig, már meg is volt hozzá. A megállapodásunk létrejöttekor már hirdetésben kerestük a tanárokat illetve megvolt azon tanárok némelyike is, akik tanítottak később. Valószínűleg másképp alakult volna minden, ha nem veletek működünk együtt. Lehet, hogy belebuktunk volna - bár olyan társsal, amilyen Zsuzsi erre elég kevés az esély bármiről legyen is szó :) -, lehet, hogy egy kis, jelentéktelen iskola lennénk, lehet, hogy előrébb tartanánk. Nem tudom.
VálaszTörlésZsuzsi azért is javasolt benneteket, mert olyan iskola voltatok, amelyet úgy éreztünk, nem az őt megillető helyen kezeltek. És ez azt hiszem, akkoriban így is volt, bár ebben nektek is komoly felelősségetek volt. Szerintem mind a két fél számára kecsegtető volt a lehetőség, hogy együtt dolgozhatunk. Nekünk szakmai szempontból, nektek pedig egy olyan szervezett keret szempontjából, amely továbbviheti az általatok képviselt, 10 éves történetre visszatekintő iskolát, egészen új alapokra helyezve. És ilyen szempontból igazad is van. Egy tradíciókkal rendelkező név égisze alá hoztuk be az ötletemet.
A rendszer viszont Tőletek függetlenül jött létre, hiszen a kocka ekkor már el volt vetve. Akkoriban egyébként igazából mintha két Salsa Viva létezett volna. Az egyik Salsa Viva a Ti irányításotok alatt működött más tánciskolák keretein belül, ahogy a megállapodásunkat megelőzően is (pl. Oktogon, Studió Vida), a másik fele pedig Zsuzsi és az én szervezésem alatt működött Online-Center Bt.-ként (ez volt az új projekt, amelyben a feladataitok az oktatásra, a bemutató órákon való szerepvállalásra korlátozódtak) De nem is a jogi háttér lényeges hanem az, hogy mi szerveztünk, működtettünk mindent, mi kezeltük a bevételeket, mi tettünk eleget a kötelezettségeinknek. Egyszóval működtettünk egy céget, amely tevékenység Salsa Viva Tánciskola címke alatt futott.
A Fuerte név egyébként már a megállapodásunkat megelőzően létezett, bár még versenyben volt a Fuego (tűz) névvel. Persze nem volt rá szükség, hiszen vállaltuk, hogy a projekt a Salsa Viva Tánciskola neve alatt fusson.
folyt.
Sziasztok!
VálaszTörlésMár nem akartam kommentet írni, mert nem láttam értelmét.
Most Endre hozzászólása azonban ismét felkavart.
Egyszerűen azt látom, hogy néhány ember (akiknek lehet, hogy semmi keresni valójuk nincs Balázs blogján, ámbár miért is ne, ha egyszer publikus blogról van szó) kedvesen és szeretetteljesen hozzászól a cikkhez, mert véleménye van róla, vagy a témáról, ami felvetődött. Lehet, hogy ezek a hozzászólások némi tükröt próbálnak ugyan tartani elétek, vagy igyekeznek rávilágítani arra, hogy talán nem minden úgy van, ahogy gondoljátok, mégis építő szándékúak, és nem támadóak.
Ennek ellenére ti rögtön „elő az agarakkal” pózba vágjátok magatokat, „magyarázzátok a bizonyítványotokat” (hogy Lilit idézzem), majd azon nyomban támadásba lendültök.
Miért?
Ha újra átolvassátok akár az én megjegyzéseimet, akár Endréét, nem egyéb jön le belőlük, mint hogy szeretünk benneteket, még akkor is, ha fájdalmat okoztatok, még akkor is ha ellöktetek magatoktól minket. Sajnálom, hogy nektek, akik olyan dolgokról írtok a blogotokban, és olyan emberi értékeket vallotok magatokénak, vagy legalábbis olyan színben tűntetitek fel magatokat, amilyenben, ezek nemhogy nem mennek át, de rolót lehúzva nem is vesztek ezekről tudomást.
Lili/Zsuzsi, tudod tökéletesen egyetértek azzal, hogy egy dolog beszélni valamiről, és megint más, és sokkal fontosabb, hogy aszerint is tudjunk élni!
Egy dolog beszélni a szeretetről, az őszinteségről és az elfogadásról, és megint más dolog ezeket személyiségünkbe beépülve megélni . Egy dolog beszélni a kommunikációról, és megint más dolog azt hatékonyan alkalmazni. Sok esetben nyilván fantasztikusan űzitek, de vegyétek észre, hogy mikor ütköztök esetleg a saját akadályaitokba.
Megint csak eszemben sincs támadni, egyszerűen teljesen békésen egy tükröt tartok elétek, amibe vagy tiszta szemekkel vagytok képesek belenézni, vagy torz, önigazolós kép tekint vissza rátok.
Higgyétek el, diákjaitok szemében sem azzal szereztek tekintélyt, hogy másokat pocskondiázva támadtok, védekeztek, magyarázkodtok, igazoltok, hanem azzal, hogy emberséges hangnemben akár tévedéseiteket beismeritek, vagy akár megfelelő szavakkal kommunikáltok és megoldásokat próbáltok keresni. Ez sokkal értékesebb tulajdonság!
Az a baj, hogy mindkettőtök megnyilvánulásaiból az egó felülkerekedése tükröződik, főleg mikor jól odamondjátok a másiknak a magatokét, néhány kis éles fricskával. Rossz hír, hogy egészen addig, amíg az egó uralja a lényeteket, addig az a sok érték, ami minden bizonnyal bennetek rejlik, nem tud hitelesen a felszínre törni. Addig csak írni tudtok róla, vagy úgy tenni, mintha beépült volna.
Mindannyian hibázunk, és ahogy Endre is mondta, mindannyian tanulunk. Nyilván sok hibánkból tanultunk már mindannyian, de lehet, hogy érdemes ezeket az üzeneteket értelmeznetek, dekódolnotok. És én most nem akarok itt Endrével egy követ fújni, nekünk is megvolt már a magunk kis súrlódása egymással, de talán sikerült helyre tenni.
Nincs szükségem a megbocsájtásra, nincs szükségem a barátságra részetekről. Talán valóban túl sok körös már ez az egész, és bizonyára nem is az én feladatom, hogy rávilágítsak arra mit is csináltok akkor, amikor homokba dugjátok a fejeteket.
Amikor Balázs azt írta, hogy nem gondolja, hogy sokadik alkalommal kellene leírnia, hogy szerinte mi az, ami nem korrekt és mi az ami korrekt, rájöttem, hogy sosem írta le, és sosem osztotta meg, és csak sejtem mi van a fejetekben, amiről viszont pontosan tudom, hogy téves. De nem megbeszélve ez sosem tisztázódik. Ezeket a téves megéléseket is kiválóan alátámasztja az, amiket Zsuzsi írt a „2-es versenyzőről”, hiszen szinte minden állítása téves, hibás, és jóindulatúlag feltételezem, hogy nem hazugság:
VálaszTörlés1 év tánctanulás után (megjegyz.: 1 évig táncoltam csak a Fuertében, majd eltelt egy igencsak intenzív fél év további tánctanulással, legalább 4-5 táncsuliban, plusz nem kevés magánórával, ami lehet, hogy még mindig nem sok, de mindez relatív, és a lényeg, hogy az infó hamis) (Még Endre óráira is ellátogattunk néhány alkalommal, és még akkor sem volt csírája sem saját suli gondolatának, ha már itt tartunk), nulla előképzettséggel (megjegyz.: gyerekkorom óta nem lehet a táncparkettekről levakarni, ha nem is versenyszerűen űztem, akkor van eredménye. A salsát pedig 2 év hastánc előzte meg. Nem nagy dolog, de ugyancsak hamis az infó), a ritmussal nem barátságban léve (megjegyz.: még egyszer mondom, gyerekkorom óta táncolok, mellesleg a Salsa Fuerte tanársegéde voltam Balázs mellett, gondolom, arra nem volt olyan rossz a ritmusérzékem) úgy dönt, hogy a középhaladó csoportos tudása (megjegyz.: a Fuertében már akkor haladó csoportba jártam, szóval hamis az infó) a kedvesével együtt elegendő ahhoz, hogy iskolát nyisson, és erre még megkéri két másik haladó társát (ez az egyetlen valódi infó), valamint két tanársegédét is az "anyaiskolának" (megjegyz.: az egyik már egy ideje tanár státuszt nyert, vagyis hamis az infó, azonban a felkéréskor már legalább 3-4 hónapja nem voltak tagjai az „anyaiskolának”, szóval szintén hamis az infó. Ezért is történhetett meg az egymásra találás. Egy közös ismerősünk mesélte ugyanis, hogy eljöttek az iskolából, ami engem meglepett, és érdeklődtem hogylétük felől. Majd valamivel később, amikor kipattant a suli gondolata, felötlött bennünk, hogy miért ne keressük meg őket. Sajnálom, ha ezt másként akarjátok értelmezni, de ez az igazság.) Az pedig, hogy kivel milyen viszonyban váltatok el, vagy hogy alakult a kapcsolatotok azokkal, akiknek a későbbiekben köze lett a sulinkhoz, az nem gondolom, hogy az én ügyem.
Ezt csak a félreértések és a lejáratásom elkerülése végett tisztáztam, bár igazából nem különösebben zavar, hisz nem először szembesülök hazug infókkal magamról. Nyilván ez meg az én egómból kívánkozott ki, tehát egyértelműen nekem is van még min dolgozni. Bocs.
Szóval szerintem ebből az ügyből akkor tanultok a legtöbbet, ha szembe néztek azzal, hogy a dolgok nem mindig azok, aminek látszanak.
Meg esetleg Zsuzsi, érdemes elgondolkodni azon, hogy a hangszálas problémáid milyen kommunikációs megoldandó feladatokat jeleznek számodra, illetve hogy az arcüreggyulladás milyen gennyes problémákra utalnak. Mi az, amit esetleg a szervezeted próbál kidolgozni magából. Persze egy-egy betegség millió dologra utalhat, de nem kizárt, hogy ezeknek a lezáratlan, fel nem dolgozott ügyeknek is van köze hozzá, főleg, ha több is akad belőlük. Nem tudom, mert sem orvos, sem természetgyógyász nem vagyok, csak segítő szándékkal jegyeztem meg, hátha jobb lesz. Én nyitott vagyok, ha az segítség!
Lényeg a lényeg, hogy azok az emberek, akik kezet nyújtanak felétek, azok szeretnek titeket akkor is, ha elfogadjátok, de tulajdonképpen akkor is, ha nem :)!
És úgy érzem ez volt az utolsó köröm, mert megtörtént a továbblépés részemről is :)!
Szép napokat!
Zsuzsi
Salsa Picante
A megjegyzésedben elég drasztikusan fogalmaztál:
VálaszTörlés"Szóval Balázsom emlékezz kérlek, hogy te mit műveltél velem és látni/érezni fogod, hogy akkor mit éreztem én veled kapcsolatban..."
Az együttműködésünket Te mondtad fel e-mailben. Az e-mail, a mai napig megvan Zsuzsinak. Ez az egész valamikor október elején történhetett. Arról szólt a dolog, hogy én nem fogadom el a szakmai kompetenciádat, ezért nem szeretnél velünk dolgozni.
Ez elsősorban egyébként szerintem egy bizalmi válság volt. Ebbe tudom, hogy Ti már akkorra többször beleestetek és mi is így voltunk ezzel akkor. (Részben annak köszönhetően, hogy a vonalas salsában is tanárképzést indítottatok a megkérdezésünk nélkül.)
Az is tény, hogy a szakmai kompetenciádat megkérdőjeleztem. Volt néhány kérdés, amire nem kaptam megnyugtató választ és amiket mind a mai napig teljesen máshogy is csinálunk, mint ahogy akkoriban tőled tanultuk. Úgy láttam, hogy valami mást képviseltek, mint ami az én megélésemben a kubai salsa volt. Akkoriban minden forrást megragadtam, hogy elmélyülhessek a kubai salsában és emiatt számos képzavar született bennem. Ez részben amiatt is volt, mert elsősorban a miami salsát próbáltátok közvetíteni és tény, hogy inkább a vonalas salsa állt közel hozzátok, abban mélyültetek el.
Mégis. Ha nagyobb lett volna a bizalom, akkor talán nem léptél volna ilyen drasztikusat a zavaromból táplálkozó kérdéseim miatt és ha nagyobb lett volna a bizalom, talán mi nem fogadtuk volna el a felmondásotokat.
Nem én hagytam tehát ott az egészet. Az is tény, hogy tanultunk tőletek, még annak ellenére is, hogy ahogy korábban is írtam, már jóval előrébb voltam a salsában, mint amit a tanárképzési program résztvevői számára tanítottatok. Azt is be kell valljam, hogy örültem neki, amikor felmondtatok, mert úgy éreztem más elképzeléssel közelítjük meg a kubai salsát. Isten a tanúm, hogy én nem szakítottam volna meg az együttműködést, ha nem mondasz fel, fenntartva, hogy örültem neki, hogy új utakra léphetünk. Sajnálom, ha a zavaromból és bizalmatlanságomból eredő kérdéseimet támadásnak vetted, mert el voltam határozva, hogy a megállapodásunk alapján tovább megyünk a közös úton. Legalábbis megpróbáljuk.
"Elfogadtam, hogy gyorsabban, máshogy akartad csinálni ezt az egészet, de mi ez az örök telhetetlenség?!"
Gyorsabban??? Az első elképzelések, amelyből iskolánk indult. Azok voltak telhetetlenek. De inkább csak a tudatlanságomat tükrözték. Minden sokkal, de sokkal lassabb lett, miután saját útra léptünk, mint ahogy terveztük. Rengeteg munka, idő, energia. De máshogy nem lehetett csinálni. Ez kellett ahhoz, amit mára felépítettünk. Tény, hogy volt benne részetek, érdemetek. Ezt iskolánk minden táncosa nevében is köszönöm. És az, hogy nem működött együtt, az sajnos a rendszer hibája is volt a saját bizalmatlánságunk túl. Az a rendszer az adott körülmények között nem is működhetett.
Végezetül, úgy érzem ennek a hozzászólásnak nem ez volt a megfelelő helye. A hozzászólásomban semmiféle rosszindulat nem volt irányotokban. Pusztán tényszerűen, konkrétumokban próbáltam fogalmazni, a felelősséget egy pillanatra sem hárítottam rátok.
VálaszTörlésAzt gondolnám, hogy a megjegyzésedet a kiválás értelmezésével illetve a megjegyzésemben - tapintat szándékával - nevén nem nevezett iskolátok státuszával kapcsolatos rész ihlette, amiben viszont egyáltalán nem érzek ellentmondást. Megértem, hogy érzékenyen érint a dolog, de a megjegyzésed túlmutat ezen a kérdésen és az általad vélt ellentmondás eloszlatására irányuló szándékon. Ezért nem gondolom, hogy eme nyilvános fórumon lenne a helye. Ettől persze, ahogy korábban is jeleztem, ezen a blogon mindennek helye van. De ezzel a bejegyzéssel meg is hagyom neked az utolsó szó jogát, a témát nem fogom tovább boncolgatni. Így is túl sok időt és energiát kapott.
Üdvözlettel,
Balázs
Zsu!
VálaszTörlésValóban kifejezetten "kedves, szeretetteljes" megjegyzéseket fűztetek hozzá egy cikkhez, amelyben általánosságokat fogalmaztam meg. Ha valaki magára ismer, majd kifejti a témát az ő értelmezésében, akkor erre válaszolok. Még ha ez ego kérdése is számodra.
Lili/Zsuzsi egyébként nem rád gondolt!
Az egészségügyi problémáit ilyen formában felhozni pedig több mint tapintatlanság!
Elnézést, csupán Lili/Zsuzsi aktuális blogtémájára reagáltam, és nem állt szándékomban tapintatlannak lenni.
VálaszTörlésZsu, pedig sikerült, én is azt gondolom, hogy tapintatlan voltál.
VálaszTörlésValóban nem rád gondoltam, de jó, hogy így szétszedted... Te tényleg ilyen hazug embernek tartasz engem??? Akkoriban talán te voltál a legígéretesebb tanárjelöltünk. Miért írtam volna azt ezek után, hogy még ritmusra sem tudsz lépni???
A fehérvári tanárjelölt közül az egyik valóban már megkapta akkor a tanári státuszt, ezért elnézést, nem gondoltam mélyebben bele, mert ma már nem kapna ilyen státuszt, más szintek vannak. Tény, hogy amikor ti már bemutató órát tartottatok együtt, és nálatok volt, mint tanár, még nekünk is élő, hivatalos szerződésünk volt vele...
Nagyon sokszor próbáltalak megérteni, próbáltam a helyedbe képzelni magam, és elfogadni a döntéseidet. Azt hiszem, hogy ez sikerült is, és nem gondoltam rád sem haraggal, sem más negatív érzéssel. Ahogy írtam korábban is, már lezártam ezt a történetet magamban. Sajnálom, hogy újra és újra előkerül, mert te nem vagy képes elfogadni a mi nézőpontunkat, pedig mi elfogadtuk már réges rég a tiédet...
Azt is sajnálom, hogy az utóbbi hozzászólásodban olyanokat írsz, amiket. Valóban, mindenki leírhatja itt a véleményét, de "kedves" stílusban mocskolni a másikat nem hiszem, hogy jó színt vet rád.
Tudod, az én szavamat az elmúlt években soha senki nem kérdőjelezte meg. Talán oka van ennek is... Talán azért, mert van súlya mindig annak, amit mondok, és még a legapróbb füllentésen sem tud senki rajta kapni, mert "betegesen" őszinte vagyok, ha kell, és akkor is, ha jobb lenne, ha befognám a szám. Azt hiszem, hogy ezt nem is kell itt leírnom, mert tudom, hogy azok, akik olvassák, és ismernek, pontosan tudják, hogy milyen vagyok. Én élem is, amit írok, mondok, beszélek. Sok hibám van, nem vitás, de mindet vállalom is, és dolgozom rajtuk.
Most, hogy így kibújt a szög a zsákból, és kiderült, hogy valójában mit is gondolsz rólam, talán jobb lenne, ha nem keresnél és zaklatnál többet.
Köszönöm.
Zsuzsi
Balázsom!
VálaszTörlésNagyon köszönöm, hogy itt válaszoltál!
Bár én is úgy gondolom, hogy nem ez a helyes fórum az ilyen dolgok megbeszélésére, inkább egy tea, vagy kávé, vagy netán egy sör mellett, személyesen jobb lenne... talán, ha már mindketten bottal járunk majd, jókat fogunk röhögni majd egymáson, hogy melyikőnk volt a nagyobb ... :)
Szóval, úgy tűnik öt évnek kellett eltelnie, hogy végre leírd nekem az akkori gondolataidat, de nem kesergek, mert inkább később, mint soha!
Sok hibát vétettem akkoriban, beismerem. Valóban nem voltam felkészült üzletileg egy ekkora projektre, viszont ha lehet párhuzamot vonni, akkor legalább akkora volt a lelkesedésem, hogy valami jót csináljunk, mint neked
Sajnos rosszkor rossz időben találkoztunk, de azt is mondhatnám, hogy a véletlen nem ismer lehetetlent! :)
Mindennek pontosan úgy kellett lennie, ahogy megtörtént.
Látod, engem is máshova sodort az élet.
A múltból csak a szépre emlékezem és már semmiféle harag, vagy düh nincs bennem senkivel kapcsolatban.
Mégegyszer mondom, emiatt kerestelek meg Benneteket pár hónapja!
Örülök, ha sikerült letenni mindekettőnknek a terhet, amit mindketten feleslegesen cipeltünk!!!
Túl rövid az élet, hogy bántsuk egymást!
Aztán az ember úgyis kapja a figyelmeztetéseket az élettől, ha nem figyel oda ezekre a dolgokra!
Betegség, rosszullétek, vagy mint én, aki majdnem elvéreztem egy üvegezett ajtónak adott tasli után!
Sziasztok!
Endre
Szia Zsu!
VálaszTörlésEgyszerűen hihetetlen, hogy így elbeszélünk egymás mellett... szerintem már mindenki rajtunk nevet, vagy a hajukat tépik szálanként.
Azt hiszem itt meg is van a probléma gyökere, és ez még mindig a kommunikáció.
Amikor te reagálsz egy általam tett bejegyzésre, és versenyzőként hozod fel az iskolámat, lévén, hogy velem kommunikálsz, akkor én azt sajnos nem tudom másként értelmezni, mint hogy rólam írsz. Az én fejemben ez így csapódott le, szerintem nem is annyira logikátlanul.
Engem a te szavaid értek pocskondiázásként, és természetes reakcióként védekeztem.
Természetesen, ha ezt nem rólam írtad, akkor nincs okom és jogom megkérdőjelezni a szavaidat, szóval elnézést kérek!
Ne csináljuk már ezt! Továbbra is azt gondolom, annyira könnyű elbeszélni egymás mellett, és annyira könnyű félre érteni a másikat, hisz itt az ékes bizonyíték. Mindez ilyen óriási lavinává sodródik, és rosszabb a helyzet, mint korábban :(.
Egyáltalán nem tartalak hazug embernek, de tudom, hogy néhány dologgal kapcsolatban tévedsz. Ha ennek hangot is adsz, és nem személyesen tudjuk a félreértéseket tisztázni, az bizony egyikünkre sem vet jó fényt.
De tényleg Balázsnak van igaza. Nem fogunk egyről a kettőre jutni, mert másként látjuk a dolgokat.
A betegségeddel kapcsolatos megjegyzésemben pedig semmi rossz szándék nem volt, mert tudom, hogy nem kellemes dolog. Csupán lehet, hogy segítség ilyen szemszögből is vizsgálódni, ennyi az egész. Sajnálom, hogy a leírt szavakon és mondatokon keresztül nem megy át a hangnem, és mindketten támadásnak vesszük egymás szavait. Na mindegy.
Feltételezem nincs kedved egy helyrepakolós beszélgetéshez velem, de ha mégis, szívesen veszem.
Minden jót!
Zsu
Szia Endre!
VálaszTörlésHa nem is a legjobb fórumon, de örülök, hogy megoszthattuk egymással a gondolatainkat. Jobban látom a megéléseidet és talán Te is az enyéimet. Már ezért megérte megírni ezt a bejegyzést.
Minden Jót!
Balázs
Szia Endre!
VálaszTörlésEgyetértek az előttem szólóval. :) Már annak is örültem, mikor felvetted velünk a kapcsolatot kb. fél éve-egy éve, és akkor is sikerült tisztáznunk pár dolgot, legalábbis én így éreztem, sokkal jobban megértettem mindent, és örülök, hogy amiket visszahallottam, azok nem tőled eredtek. Most itt, Bali blogján is érdekes volt olvasni a soraidat, és elgondolkozni rajtuk még egyszer. Köszönöm, hogy nem akartál meggyőzni az igazadról, csak elmondtad, hogy te hogy látod, hogy élted meg. Talán pontosan ezért nincs is köztünk olyan feszültség, mint Zsuval...
Remélem, hamarosan megint találkozunk a Szecskában! :)
Addig is mosolygós napokat, és jó táncolást!
Szeretettel:
Zsuzsi