Egyre gyakrabban teszik fel a kérdést rég nem látott ismerősök - és lássuk be, 30 évesen ezen már nem kellene nagyon csodálkoznom -, hogy nem házasodtam-e még meg. Persze a szüleim is - főleg édesanyám - elkezdték feszegetni a témát egy jó ideje. Na persze nem azt, hogy megházasodtam-e már :) , hanem, hogy mikor szándékozom megházasodni. 
Erre viccesen azt mondtam nekik egy barcelonai utazásomat követően: A lényeg, hogy az esküvőmet a Sagrada Familiában szeretném tartani. :) (A Sagrada Familia (Szent Család) templom Barcelona csodálatos jelképe 1883 óta épül, és még messze nincs kész. A legenda szerint a zseniális építész, Antonio Gaudí tervei annyira bonyolultak és nagyszabásúak, hogy az építkezés befejezhetetlen.)
Erre viccesen azt mondtam nekik egy barcelonai utazásomat követően: A lényeg, hogy az esküvőmet a Sagrada Familiában szeretném tartani. :) (A Sagrada Familia (Szent Család) templom Barcelona csodálatos jelképe 1883 óta épül, és még messze nincs kész. A legenda szerint a zseniális építész, Antonio Gaudí tervei annyira bonyolultak és nagyszabásúak, hogy az építkezés befejezhetetlen.)A házasság gondolata persze nem áll távol tőlem. Sőt, hiszek is benne. Egy kedves barátom, akit nagyra becsülök és tisztelek, nemrég azt mondta nekem, hogy mindössze két családot tud megnevezni a környezetében, amelyek számára a házasság ideálját testesítik meg. Ez persze megdöbbentett, hiszen rengeteg embert ismer, ő maga is jó családból való ember. Persze rögtön rá is kontráztam, hogy ez érdekes, mivel én rögtön a családomban tudok mondani kettőt. A saját szüleim, valamint a húgom házassága. Erre ő azt válaszolta, hogy ő is az én szüleimre és a húgomékra gondolt. Erre már nem tudtam mit mondani.
Nagyon is jó példa van tehát előttem, ami egyébként egyáltalán nem feszélyez. Nem érzek megfelelési kényszert. Egyszerűen tisztában vagyok vele, hogy az enyém is jó példa lesz. Más kérdés - és egyben a dolog feltétele is -, hogy meg kell találni azt, akivel megoszthatom közös életemet, ebben pedig nem ismerhetek megalkuvást. Hát ezért vagyok - kisebb megszakításokkal - hosszú ideje "happily single", vagyis boldog nőtlen, megélve és élvezve az egyedülállóság minden egyes aspektusát. :)
Sokak számára a szerelem, egy kapcsolat jelenti a boldogságot. Szerintem a személyiségfejlődésünkben el kell jutnunk arra a szintre, hogy önmagunkban boldogok legyünk. Boldogságunk letéteményese nem lehet más, csak mi magunk. És ezzel nem azt mondom, hogy a szerelem nem a legintenzívebb, legcsodálatosabb, legfelemelőbb érzés, nem azt mondom, hogy nem maga a boldogság. Csak úgy gondolom, hogy én nagyon is boldog vagyok életem jelen állásában is és várom a csodát, ami még többet ígér. Talán inkább keresem.
Megdöbbentő, hogy édesapámnak 30 évesen már volt egy 9 és egy 7 éves gyereke. Persze más világban élünk, és tudom, hogy édesapám (és édesanyám is) sokkal hamarabb ért el arra a személyiségfejlődési szintre, ami alkalmassá tette őket, hogy egy boldog család alapjait tegyék le. 21 évesen egy kis suttyó gyerek voltam. Ma már sokat tapasztalt "vén" róka vagyok. (na talán annyira azért nem vén :) ) Akkoriban könnyebb lett volna megvezetni. Ma pedig ennek talán már jóval kisebb a veszélye. És ez így jó!
Rengeteg nővel találkoztam az elmúlt néhány évben. Néhány igazán értékes, csodálatos emberrel köztük. Hogy nem egyikőjük fekszik mellettem ebben a pillanatban, az nem azért van, mert hibát találtam bennük, hanem mert úgy éreztem, hogy nem ugyanabban az irányban kell keresnünk a boldogságot. Valami hiányzott belőlük, ami nekem fontos volt - és ez egyszerre azt is jelenti, hogy valami több volt bennem, mint amire nekik szükségük volt. Vagy éppen fordítva. (Arról egyébként már kétszer is írtam, hogy nagyvonalakban mi is fontos számomra egy nőben.)
Az is igaz, hogy sok nő esetében szinte szirénaként jelzett a belső rendszerem. Jelezte, hogy olyan távol vagyunk egymástól, mint ég és föld. Nagyon sokszor kifejezetten csalódtam. Hiszen sok nő esetében éreztem lelkesítő, felemelő pillanatokat, amelyek megismervén vagy éppen kiismervén az illető hölgyet olyan gyorsan enyésztek el, hogy ki sem tudnád mondani, hogy bikkamakka.
És sajnos, de inkább hál'Istennek, egyre érzékenyebb vagyok. Egyre jobban látom, hogy valami miért nem működhet. És nem áltatom magam. Még akkor sem, ha egy tartalom nélküli dekoratív külső éppen megbabonázza érzékszerveimet. Ezt is helyén tudom kezelni :)
Sajnos nem vagyok jó abban, ahogy néha kifejezésre juttatom kétségeimet- vagy éppen, ahogy nem juttatom kifejezésre. Sok lányt bántottam már meg, ami nagyon rossz érzés. Nem akartam rosszat, de az eredmény sokszor az lett. És ez egyértelműen az én felelősségem. Ezt nagyon sajnálom.
Talán azt gondolod, kedves olvasóm, hogy nem jó a túlzott elemzése a dolgoknak. De ez nem túlzott elemzés, hanem érzések, amelyekre szeretek hallgatni. Úgy érzem, ez rendben van így. Van amiből nem szabad engedni, meg kell találni azt, akivel együtt rezgünk. Egy kedves tanítványommal beszélgettünk erről, aki azt kérdezte, hogy mi lesz az a jel, amikor tudni fogom, hogy megállapodjak.
Nincs jel, csak meg kell várni az Igazit. Aki ugyanúgy érez, gondol, szeret, mint én. És aki meg is engedi, hogy meglássam ezt Benne. És ezt el is "várom" magamtól. :)
Nagyon érdekes érzésekkel tölt el a blog-bejegyzésed olvasása. Nem kifejezetten azért, mert elámulok azon, hogy WOW, micsoda pasi, aki így gondolkodik, hanem azért, mert néha olyan, mintha az én érzéseimet, gondolataimat fogalmaznád meg.
VálaszTörlésNa jó, igazából megérdemel mindez egy „wow”-t :)!
Ne érts félre, nem akarok cinikus viccelődésekbe átcsapni, mert tényleg azokat fogalmaztad meg, amik bennem is zajlanak. Akár a családi „nyomást”, akár a ’happy single’-séget, de leginkább az igazi megtalálásával kapcsolatos érzéseket illetően.
Azt gondolom, hogy sok ember számára nem okoz gondot párkapcsolatot létesíteni. De egy párkapcsolatban igenis fontos a minőség. Nem külön a pasi minősége, nem külön a nő minősége, hanem annak a minősége, ahogy ők klappolnak egymáshoz, ahogy ők képesek kiegészíteni egymást, ahogy ők inspirálni tudják egymást, ahogy fejlődni képesek egymás mellett… méghozzá úgy, hogy a két fantasztikus és önmagában teljes, kerek, egész, kiegyensúlyozott „én”-ből létre jöhessen egy harmonikus „mi”.
Akárcsak Te, hiszek a szerelemben, hiszek a házasságban, és hiszek abban, hogy létezik egy számomra ideális partner (na jó, igazából hiszek a tündérmesékben :)). És bár lehet, hogy igaz a mondás, hogy „fiam, néha bizony kell tudni kompromisszumokat kötni” (talán már te is hallottál ehhez hasonló okosságokat jó tanácsként :)), mégis azt gondolom, hogy a párválasztással kapcsolatos legbensőből fakadó érzésekkel kapcsolatban egyszerűen nem létezik olyan fogalom, hogy kompromisszum. Ha az ember az eszével próbál dönteni, akkor persze lehet az érveket és ellenérveket mérlegelni, és ezek alapján jutni valamire. De ha az érzésre figyelsz, ha valóban megérzed, hogy ki az, akivel együtt rezegsz, akkor kétségek nélkül tudni fogod, hogy ő az igazi, vagy éppen határozottan képes leszel azt mondani, hogy nem, nem Ő AZ.
Az együtt rezgés is egy összetett dolog!
Nem csak azt jelenti, hogy jól érzitek magatokat együtt, hanem hogy a rezgésszámotok valóban közel azonos sávokban mozognak: hogy hasonló kaliberű, kvalitású emberek vagytok, akár hasonló vagy egymást fantasztikusan kiegészítő életfeladatokkal.
Sajnos ez azt is jelenti, hogy minél magasabb rezgésű valaki, annál nehezebben talál hozzá illő partnert, viszont a szép az egészben, hogy amikor rátalál, akkor tényleg valami elképesztően csodás dolog tud belőle kibontakozni :)… Folyt. köv… :)
Előző gondolatmenet folytatása:
VálaszTörlés…A kérdés igazából az, hogy vajon mennyire vagy nyitott? Mennyire vannak elvárásaid a számodra minden hibájával együtt tökéletes nővel szemben?
Akkor, amikor keresel, valóban hagyod, hogy az érzéseid, az igazi belső hangok vezessenek teljesen nyitott szívvel? Vagy az elvárások alapján a fejedben lévő ego hangocskák fittyet hányva bizonyos belső indíttatásokra azért szelektálgatnak kényük, kedvük szerint?
Nem feltételezem, hogy az utóbbiról lenne szó, egyszerűen csak felteszem a kérdést, hisz néha mindannyiunkat megviccel a kis jószág! :) Na és persze azért, mert az írásod inspirál és elgondolkodtat.
Azért is kérdezem, mert mi van, ha tegyük fel Te és én egymásnak vagyunk teremtve, és tökéletes párt alkotnánk, csak erről épp egyikünk sem hajlandó tudomást venni, mert jelen pillanatban agyban(!) abszurdnak gondoljuk a lehetőségét ennek. Sok a hasonlóság és a párhuzam közöttünk. Nagyon sok mindenről, sőt azt gondolom, hogy az élet kardinális dolgairól ugyanúgy vélekedünk. Hasonlóan látjuk a világot, és értékrendünk is illeszkedni látszik (már amennyire ismerlek, és amennyire a blogodból következtetni lehet). Mindketten intenzív, sőt impulzív, dinamikus és véleményformáló egyéniségek vagyunk, akiknek a tánc a mindene.
Eszemben sincs semmibe semmit belemagyarázni, hisz az már az elme okoskodása lenne :). Nálam is érzés szinten mennek ezek a dolgok, nem fejből. Már régen találkoztunk, úgyhogy egyáltalán nincs mire alapozni, és a leghalványabb gőzöm sincs, hogy a te mai éned és az én mai énem hogyan reagálna egymásra :). A feltételezések pedig ugyancsak nem érzések!
Ezzel az egész kis „abszurd” témafelvetéssel igazából csak a nyitott mentalitást akartam példázni. Azt, hogy bármi benne lehet a pakliban, és hogy vajon ezt képes vagy-e te is meglátni, vagy bezársz-e bizonyos kapukat a „keresési folyamatban”? Nem velem, hisz sosem voltam téma, hanem bármelyik nővel kapcsolatban.
Hogy látod-e azt, hogy attól, hogy valakivel egyik pillanatban kevésbé szimpatizálsz, abba kicsivel később akár full szerelmes is lehetsz? Tudom, hogy sokakkal történt már ilyen, hisz a világ, az élet, benne mi magunk is, sőt az egész univerzum folyamatosan változik :).
A példától teljesen függetlenül érdemes mindenkinek, aki párt keres, magába néznie, hogy mennyire vagyunk nyitottak, vagy hogy milyen kapuk vannak esetleg csukva! Lehet, hogy nagyon is meglepő dolgok bukkannak elő a mélyből :)!
Talán nem bánod, ha ilyen terjedelmes lett a bejegyzésem. Tudom, hogy ez a Te blogod, a Te gondolataidnak, érzéseidnek a tárháza, és ezt tiszteletben is tartom. Csupán tetszik amiket írsz, és biztos vagyok benne, hogy sok ember számára nagyon sok hasznos infóval, tanítással szolgálnak a bejegyzéseid, akik talán ezzel a néhány sorral is gazdagodnak. Vagyis talán értelmezhető picit a gondolataid kiegészítésének ez az eszmefuttatás, úgy, hogy akár páran a saját életükre vetítve is újabb gondolatokhoz jutnak.
Szép napokat! :)
Hát meglehetősen elgondolkodtató, amiket itt irkáltok! Magvas gondolatok, mi tagadás!
VálaszTörlésBevallom őszintén elég fájdalmas azzal szembe nézni, hogy mennyire igazatok van!
Viszont talán sosem késő újra értékelni a jelent egy értékesebb jövő reményében.
Üdvözlettel:
Kata
Valóban olyan gondolatokat és érzéseket feszegettek/tünk itt, amik bizonyára sokunkat foglalkoztatnak, csak talán nem mer, vagy akar mindenki hangot adni nekik.
VálaszTörlésEzen sorokat olvasva, legalább már tudom, hogy nem vagyok olyan "különös űrlény", vagy "abnormális", aki igen is vár, és nem alkuszik meg, egy szinten túl, vagy alul. Örülök, hogy vannak még e dolgot hozzám hasonlóan látó emberek.
Szerintem nagyon sok az olyan kapcsolat van, rosszabb esetben házasság is, csak azért, hogy legyen "valami", és ne legyenek egyedül az alanyai...na de erre alapozni egy közös életet, és akár a gyerekek életét is tönkre tenni!?
Vallom azt, hogy jobb egyedül (ami persze nem azonos a magányossággal), szabadon, mint egy nem működő kapcsolatban hervadni, amiben rosszul érezzük magunkat! Ismerős "a szívemre, vagy az eszemre hallgassak" klasszikus kérdése. Én eddigi életem legnagyobb szerelmétől szerelmesen is el tudtam szakadni önszántamból, akkor, mikor már egyértelműen látszott, hogy egyikőnknek sem jó, mert csak bántjuk egymást! De azt is gondolom, hogy akikkel eddig összehozott az Élet, azokkal az emberekkel igen is találkoznom kellett, mert annak oka volt és lesz a továbbiakban is, és csak javamra vált/ik. Érzelmekkel, világnézetekkel vagy értékes gondolatokkal, esetleg "csak" rossz tapasztalatokkal gazdagodhattam általuk, vagyis a fejlődésemet szolgálták/ják. Ez így van jól! :)
Talán én is egy idealista vagyok, de hiszem és tudom, hogy magtalálom majd azt, aki szintén rám vár, és hogy megéri ez a várakozás! De hogy magát a párkeresést passzívan, vagy igen is aktívan akaratosan "csakazértis" módon kell-e megélnünk, vagy megtennünk, az megint egy érdekes kérdés lehet...
Üdv: Gabica
Kedves Balázs,
VálaszTörlésJavaslom,hogy Varázslólánnyal kerüljetek közös nevezőre,rezegjetek együtt,mert néminemű tapasztalatom van irányodba és gondolataid, tetteid merőben különböznek egymástól.Ne felejtsd, a sors mindig mindent kamatostól visszaad.....Kérdés tudni fogod e akkor és ott,hogy miért kapod...?!
Kedves Névtelen,
VálaszTörlésKöszönöm a megjegyzésedet. (mindenféle cinizmustól mentesen) Nagyon sajnálom, hogy megbántottalak. Nyilvánvalóan ez történt valamikor. Azzal sincs baj, hogy névtelenül írtál. Teljesen érthető. A legkevésbé sem érzem, hogy a gondolataim ne egyeznének a cselekedeteimmel, hiszen ez max. akkor állna fenn, ha nős lennék. (minthogy a cikk a szinli létről szól és pusztán a keresésem irányelveit boncolgatta) Még egyszer sajnálom, hogy megbántottalak, sajnos néhány emberrel kapcsolatban ez fennáll. Sőt, eme nyilvános fórumon bocsánatot is kérek Tőled így névtelenül is. A cikkemben sem állítottam, hogy mindig korrekt módon jártam el.
Egyetlen probléma van csak a hozzászólásoddal, hogy egy másik olvasóm is bekerült a pakliba, aki nem gondolom, hogy rászolgált a cinizmusodra, a gúnyos hangnemre, amely a megjegyzésedből árad. Én kérek elnézést ezért!
Szerintem az élet egyébként nem kamatostul fizet. Pont annyit fizet, amennyit megérdemlünk. Nem is kérek mást!
Kedves Balázs,
VálaszTörlésAmennyiben nem kérsz mást...elég mazohista lehetsz ! :-)
A Varázslólánytól ezúton én is elnézést kérek!
Balit több, mint egy évtizede ismerem, egy jó ideig, több évig együtt is "rezegtünk", és azóta is nagyon jó barátok vagyunk, soha nem szakadt meg ez a pozitív kapcsolat közöttünk. Bármennyire hihetetlen, mert elsőre nem ez jön le róla, de Bali rendkívül zárkózott, és nehezen nyílik meg érzelmileg mások felé. Ezért lehet kicsit ellentmondásos néha az, amiről ír, és az, amit láttok belőle. Nagyon örülök, hogy Bali blogot ír, mert úgy érzem, hogy ezáltal már most sokkal nyitottabb lett, és tetszik, hogy betekintést ad a mélyebb gondoldolataiba, és a kevésbé mélyekbe is :D , egyáltalán az életébe.
VálaszTörlésÓ, jajj… most meg én érzem magam itt hülyén, hogy bele „rezegtem” valamibe! Kedves Névtelen, kérlek ne értsd félre amit írtam. Balázzsal az ég világon semmi nincs és soha nem is volt közöttünk. Nem tudom mibe csöppentem bele, mert csak kapkodom a fejem, és nem tudom, félre értem-e, amit érteni vélek, és még jó, hogy Balázs sejti, hogy érti… ami már majdnem olyan, mint a „tudom, hogy te tudod, hogy én tudom, meg hogy ő is tudja…és különben is…” :))))
VálaszTörlésBocsánat, viccet sem akarok csinálni a szituból, mert szívfájdalmat érzékelek a levegőben, és nem akarok tapintatlan lenni, csak összekavarodtam…
Talán gyógyír a lelkedre, Névtelen, ez a kis szívmelengető tanmese:
http://videakid.hu/videok/animacio/pixar-boundin-animacio-humor-rajzfilm-JApYTO4sfcbg2Ak5
Próbáld mindennek a pozitív és szép oldalát nézni, és azt, hogy mivel gazdagodtál az élmény által, bármi történt is az, és bármennyire fáj is az!
Szép napokat!
Hát.....Csak most olvastam a megjegyzéseket...Jujjj.:DDDDD
VálaszTörlésValakinek itt nagyon keserű a szájíze...Kaptam már én is ehhez hasonló,(bár csak) sms-t olyantól,akinek nem úgy jöttek ki a dolgai velem kapcsolatban ahogy szerette volna...Nem jó érzés,hiába tudtam,csak a keserűség szüli.Tovább lépni tudni kell,még ha nehéz is néha,mert hiszem hogy ezzel az ember saját magát alázza meg,és nem annak fáj a "lövés",akinek célozza tisztelt névtelen....
Ezenkívül pedig mély meggyőződésem,hogy az igazi lezáratlan kapcsolatok megkeresik a lehetőséget anélkül hogy bármit is tenne az ember érte,és segítenek rendezni az érzéseket.;)
Lassan rendszeres olvasód:
(ha nem leszek lusta és regisztrálok):)
N.Melinda
A fenti "párbeszéd" olvasása során jutott a következő gondolatsor az eszembe:
VálaszTörlésAhogy haladunk életünk útján, emberekkel találkozunk. A találkozásaink így-úgy zajlanak, bizonyos döntéseket követelve tőlünk. Meglehet, egyes döntésünk nem éppen olyan eredménnyel jár, amit a másik (el)vár. Vajon ez a mi hibánk? Vagy az ő hibája is, hiszen ő is ott volt a találkozáskor? Egyáltalán hiba-e?
Tény, emberek vagyunk két lábbal, melyekkel meg-megbotlunk. De vajon úgy érdemes leélni az életünket, mintha tojáshéjon járkálnánk?! Az lehetetlenség ezen a szinten. Törekedni lehet rá nagy szeretettel, de azért születtünk embernek, hogy a döntéseink által fejlődjünk.
Lássuk meg, hogy döntéseink mivel járnak(tak), és így okosodván haladjunk előre.
A kamatos bűnhődésben nem hiszek. Csak saját magunkat tudjuk büntetni: önváddal, félelmekkel és kétségekkel.
Arról azonban meg vagyok győződve, hogy a kívánság (legyen az bármilyen) visszaszáll a kívánóra.
Amit még megjegyeznék:
a valódi névvel írt blog "átka", hogy azok is megtalálják, olvassák, akik nem nagyon szimpatizálnak az írójával. Viszont remek önismereti tréning maga az írás és a visszajelzések olvasása, fogadása. :)
Csak így tovább, Balázs! :)
Újraolvasva a hozzászólásomat, rájöttem, hogy nem a cikkel kapcsolatban írtam, bocsánat. A happily single cikknél nem is értem, hogy merülhetett fel ellentmondás, hiszen Bali pont arról ír, hogy tudja, hogy sokakat meg is bántott, nagyon sajnálja is ezt stb. stb.
VálaszTörlésIsmerve Balit, határozottan állíthatom, hogy nincs ellentmondás a szavai, tettei, sőt, a gondolatai között sem. Talán néha kellene, hogy legyen... :)))
Kedves hozzaszolok..
VálaszTörlésTalan hiba es meggondolatlansag volt ide irni..jok a gondolatok is,amit hozzafuztok..de szerintem mindenki maga tudja, hogy mi zajlik benne..nyilvan amit akartam tudatni,azt tudja Balazs..ettol fuggetlenul nagyon szepen ir,es egy rendkivuli ember.(elnezest az ekezetek miatt)
.Kedves Judit!
VálaszTörlésÉrdekes a gondolatmeneted az elkövetett hibákról. Ezen én is sokat gondolkodtam. Egy valamire egész biztosan rájöttem:
Ezek nem hibák,hanem olyan sok esetben számodra is érhetetlen (most ezt miért is csináltam vagy mondtam?) esemény láncolatok,amelyek egy számodra teljesen ismeretlen ( hiszem hogy pozitív) végcél felé hajtják az életed. Lehet hogy erősen egocentrikus vagyok, de biztos vagyok benne, hogy a „hibák” amiket elkövettem,nemcsak fejlődésem szolgálják,hanem megóvnak egy számomra nem kielégítő kapcsolattól. Jelek……
Persze el kell néha gondolkodni mi az amit nem tettél helyesen,azonban egy igazi szerelemben ezek nem okozhatják a kontaktus halálát,megszakadását. Ha mégis, akkor az a minőségét és mélységét vonja számomra kétségbe. Bizonyára mindenki volt már olyan helyzetben amikor ha akart ha nem ,elnézett bizonyos negatívumok felett(cselekvés,elszólások,vagy egyéb,akár külső hiányosságok felett),mert érzett. Azt gondolom, ez így az igazi, kerek egész és ez nem alku kérdése.
És plusz egy gondolat a kapcsolatokról:
A szerelemben taktikázni,"okosan" viselkedni nem lehet,és nem választhatjuk meg ki iránt mozdul meg az a bizonyos érzés magunkban,tehát nincs helye sem hibáknak,sem pedig érveknek,ellene,vagy mellette.
Vagy beindul a vegytiszta alfa szerelem vagy nem,ez ilyen egyszerű....:DDDD
Viszont mi döntjük el ki az aki érdemes rá,hogy ezeket,és egyéb gondolatainkat megosszuk vele..........
Én spéci sokszor jobban járok ha hallgatok...;)
N.Melinda
Szia Balázs,
VálaszTörlésminél többet olvasom Lili blogját és a tiédet, annál nagyobb késztetést érzek arra vonatkozólag, hogy hozzászóljak, mert érezni lehet mindkettőtök hihetetlen őszinteségét, ami manapság nagy dolog. Nagyon örülök, hogy ilyen klassz tánctanárom van, többek között azért is, mert általában a testileg jól összerakott pasik gondolkodásmódjával, értelmiségi szintjével gond szokott lenni.
Te úgy gondolom, egész rendben vagy :))
Ahogy írásaidból eddig kivehető, hála Istennek, vagy az előre kiosztott sorsnak, az életet eddig elég nagy kanállal etted, csupa szép és jó dolgok történtek veled. Szurkolok neked, hogy a párválasztásban is ugyan ilyen szerencsés legyél.:) Nem tudni, hogy ezzel kapcsolatban is „jó lapokat kapsz-e”. Az is lehetséges, hogy már kaptál jó lapot, csak esetleg átsiklottál felette, mivel lapok tömkelegével állsz szemben.
21 éve élek házasságban. Amikor megláttam, az első pillanatban már derengett, a második találkozáskor pedig már tudtam, hogy Ő az!! Szerintem a szüleiddel is körülbelül így lehetett. Nem kell keresgélni. Lehet, hogy borzasztóan görbe lesz a nagylábujja, de Ő lesz az.:)))
A házasság sem fenékig tejfel, azt elárulhatom, de megéri. Négy csodálatos gyermekem van, akikre nagyon büszke vagyok, na és persze a férjemre is.:)
Kedves Balázs, kívánom, hogy te is büszke lehessél még húsz év múltán is a házastársadra, és gyerekeidre.
Szerintem nagyon jó apuka válik majd belőled.
Tapasztalatom szerint, igazi jó lapot körülbelül tíz évenként kap az ember. Felbukkan egyszer csak a semmiből, csak azt veszed észre, hogy eláll a lélegzeted amikor a szemébe nézel. Ha elég erős a házasság akkor át lehet lépni ezeken a jó lapokon, „el lehet őket dobni”. De ez egy másik téma, hisz te még nem tartasz itt.
Úgyhogy légy figyelmes!
Bármikor röpülhet feléd egy jó lap…… :))
Jaj, és csodálatos ez a barcelonai templom:) nagyon szívesen dobálnám majd rátok a rózsaszirmokat, csak szóljál.
Üdv:
Moncsi