2010. január 5., kedd

Pelenkázás

Hétvégén visszatértem Szombathelyre (miután a Szilvesztert Budapesten töltöttem), hogy a családommal töltsek néhány napot. Itt mindig megváltozik az életritmusom. Többet tudok pihenni - főként, hogy még nem kezdődtek el az órák, vagyis szabadságon vagyok többé-kevésbé - és persze a keresztlányommal Szoszival is sok időt tudok tölteni.
Nyilvánvalóan fordulóponthoz érkezett a kapcsolatunk - hiszen bepelenkáztam. Aki még nem pelenkázott volna életében, el kell mondanom, hogy több fázisból álló folyamatról beszélünk. Pelenkázás előtt - mint megtudtam - célszerű levenni a baba ruháját :) . Így határozottan könnyebb hozzáférni a pelenkához. A vetkőztetés részben persze lényegesen nagyobb gyakorlatom van, mint a pelánkázás többi részfolyamatában beleértve az öltöztetést is. Igaz ezen gyakorlatom inkább az ivarérett hölgyek esetére vonatkozik. (Egy melltartót például simán leveszek több réteg ruhán keresztül, akár egy kézzel is :) Gyakorlat teszi a mestert :) )
A következő részfeladat a pelenka kibontása. Itt még erősen él a remény, hogy a szag, amit érzékeltél és ami kiváltotta a pelenkázásra irányuló "erős" késztetésedet, mindössze légnemű agyagcsere-folyamatok eredménye. Aztán persze az esetek döntő többségében bebizonyosodik, hogy nem. A "tisztába tesz" kifejezés tulajdonképpen önmagát definiálja, vagyis kell egy olyan alaphelyzet, amihez képest a tiszta állapot változást értelmez, hiszen ennek kapcsán nyer értelmet maga a kifejezés. Az állapot persze változásért kiáltott. Ez a pelánkázás pedig nem volt kis dolog... ellenben "nagy dolog" volt, ha értitek mire gondolok. :) És egészen elképesztő, hogy ez a valami, ami kijött, milyen nagy területen képes eloszlani egy 14 hónapos kis tündéren. Tehát miután összecsomagolod a pakkot, amilyet még Nyilas Misi sem látott, nekiállsz eltávolítani a szennyeződést. Ezt például egyfajta nedves törlőkendőszerűséggel végzed el, amelynek gyakorlatlan kéz általi használata komoly kihívást jelent azt illetően, hogy a babáról letörölt anyagokat ne vidd fel rögtön a saját kezedre. Amikor a megtisztulás teljes volt, akkor valami fogkrémszerűséggel bekened a "delikvens" fenekét, gyanítom persze, hogy nem fogkrémről van szó, legalábbis az íze alapján nem úgy tűnt :)
Mielőtt továbblépnénk a következő fázisra, meg kell jegyeznem, hogy Szoszi ekkor már nem éppen sztoikus nyugalommal tűrte tevékenységemet, ellenben meglehetősen ordított :) Az öltözésért egyébként sem rajong. Azért persze sikerrel abszolváltuk.
Ha bárkinek tanácsra lenne tehát ezek után szüksége, természetesen ebben a témában is bátran forduljon hozzám.
Basszus, hová is tettem a használt pelenkát?!

4 megjegyzés:

  1. Én még ennyire érzékletes és élvezetes tudományos leírást nem olvastam a pelenkázásról!:)Aztán csak gyakorolni,gyakorolni...Szerencsére nem egy ördöngősség.Én még emlékszem a textilpelusos időkre,az öcsémnek még az volt.És ott a munka nem ért véget a használt pelus kidobásával!:)

    VálaszTörlés
  2. :D Na igen, én sírva nevettem ezen bejegyzésen:) Kööösziiii

    VálaszTörlés
  3. Kész :D
    Barátainknál mi is témáztunk erről, a gyerkőc (most töltötte be a 12 hónapját :) ) szintén nagy dolgot alkotott... Lehet, hogy megmutatom nekik a bejegyzést :D Egészen más színben látni a dolgot... ;)
    Gratulációm az árnyalt fogalmazáshoz! :)

    VálaszTörlés
  4. Látni szeretném ezt élőben is!!! :)Függetlenül attól, hogy meglehetősen jól vizualizálok!
    Szívesen segítek is, ha kell! Mondjuk bekenni fogkrémszerűséggel a "delikvens" popóját... :P
    Timi

    VálaszTörlés