Bobby

Családom egy fontos "tagjának" még - betöltött szerepéhez mérten - elenyészően kevés figyelmet szenteltem. Ő Bobby, a mopsz, aki természetesen a családommal él Szombathelyen.
Nagyjából 8 nyolc évvel ezelőtt született és nem sokkal később került hozzánk, mint édesanyám születésnapi ajándéka. Úgy gondolom, nem véletlen, hogy alliterál a nevünk. Bobby-Balázs, hiszen valahol Balázs-helyettesítő ajándékként kaphatta édesanyám. :) Ekkoriban már ugyebár Pesten tanultam egy jó ideje, ami - lévén nálunk a család nagyon fontos - azért kisebb fajta űrt képzett családunk mindennapi életében. Ezt az űrt volt hivatott - többé-kevésbé pótolni Bobby.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy édesanyám egész életében tartott a kutyáktól és nem is szerette őket. Bobby érkeztét követően éles fordulat állt be szemléletében. De ez bizony nem is történhetett volna másként...
A mopsz kis testű kutya. Ideális magassága hozzávetőlegesen 30-32 cm. Súlya átlagosan 6-8 kg. Kölyökkorában tehát egy egészen kis falatnyi kutyát kell elképzelni, aki rendkívül vidám természetű, kisgyermeki gesztusokkal megáldott, érzékeny, szeretetre méltó. Ez persze ellentétben áll ráncos pofájával, nyomott orrával, zsémbesnek tűnő arckifejezésével. Nagyon nyugodt természetű, bár két éves koráig hiperaktív.
Nem csoda tehát, hogy egész családomat -engem is beleértve - levette a lábáról. Rögtön a család kedvencévé is vált. Azt hiszem kutyának jobb sorsa ritkán lehet egy családnál, amit ő ragaszkodásával, szeretetével meg is hálál.
Aztán, ahogy felcseperedett, szép kitermett kutyává érett. Kifejlett példányként 11 kg-t nyom, ami úgy tűnhetne, hogy túlsúlyt jelent. A családom persze minden egyes alkalommal, amikor lát egy másik mopszot, megjegyzi, hogy milyen sovány szegény pára. Kiindulva persze abból a tényből, hogy Bobby az átlagos termetű mopsz :) :) :) Még néhány megátalkodott tanítványom is, akiknek volt módjuk Bobbyval személyesen találkozni, képes túlsúlyosnak bélyegezni ezt a gyönyörű, fajtájának mintapéldányának számító, erős csontozatú kiskutyát, aki méltán csücsül a mopsz-evolúció csúcsán. :) Természetesen ezt minden elfogultságtól mentesen írom. :)
Tény egyébként, hogy nagyon jó vérvonalból származik. Az apja díjnyertes kutya volt, erős, megtermett mopsz, bár ez minket kiválasztása kapcsán nem igazán érdekelt, hiszen mi házi kedvencet szerettünk volna, nem pedig versenyeztethető kutyust. Előfordult azonban, hogy egy mopsztulajdonos az utcán meglátva Bobbyt, megkért minket, hogy hadd fedeztethesse a kutyáját ezzel a gyönyörű példánnyal, mivel az eddig látottak között még hasonlóval sem találkozott. Édesapám persze bele is egyezett, mondván hadd legyen jó a kutyának. Eléggé zavarta, hogy Bobby még nem is szexelt :) Meg is teremtettük az ideális körülményeket, bor, gyertyafény, korbács :) :) :), de Bobby valahogy kicsit aszexuálisan közelített a témához. Mikor az állatorvosnál rákérdeztünk elmondta, hogy a mopszoknál a dolog nagyon nehezen jön össze. Szóba sem jöhet esetükben egy one-night stand, vagyis egyéjszakás kaland. Azért büszke vagyok a kiskutyámra, ebben legalább hasonlít a gazdájára :) A mopszoknak legalább két napot együtt kell tölteniük egy olyan helyen, amely nem egyezik egyikőjük lakhelyével sem. Ezt először nem akartuk engedni, hiszen nagyon érzékenyen reagál Bobby a távollétünkre, majd amikor nagy nehezen elvittük egy idegen helyre, hogy ismerkedjenek össze, olyan pánikreakciókat produkált, hogy fél óra múlva már mentünk is vissza érte. Igazából nem nagyon fordított figyelmet a kiscsajra.
Az állatorvos egyébként azzal is magyarázta ezt, hogy Bobby túlszocializált egy kicsit. Ő nem is igazán kutyának éli meg magát, hiszen családunk tagjaként nem rendelkezik reális kutya-önképpel. Hogy is gondolhatjuk tehát, hogy szóba áll egy kutyával! Pfúj!
Egy szó mint száz, Bobby igazi családtagnak számít nálunk és érkezésével igazán üde színfoltja családom mindennapjainak. Jól érzékeli, valóban emberszámba vesszük :)