Kedves (volt) olvasóim! Márminthogy azért csak "(volt)" olvasóim, mivel nem volt mit olvasnotok az elmúlt időszakban, így nem is lehettetek az olvasóim. Minthogy nem írtam semmit azóta, hogy írtam volna azt követően, hogy írtam, hogy talán lesz időm írni azok után, hogy sokáig nem tudtam írni. (Kezdem érteni, hogy az angolok miért használnak annyi igeidőt :) , lásd past perfect)
A legnyomósabb ok, vagy talán kifogás az Orishas workshop volt. (Aki esetleg nem tudja miről van szó - teljesen jogosan -, annak csak annyit, hogy az Orisha-tánc a kubai táncok alapjait képező afro irányzatok egyike. Egy elementáris, látványos, gyönyörű tánc.) Noha a nyári táborunkban tanítottam már egyszer két órát mindkét haladó csoportunknak, ettől függetlenül nagy kihívás volt számomra 4x60 percnyi élvezhető, érthető és hasznos továbbképzést tartani ebben a műfajban. Ráadásul tanítványaim egy része már nem teljesen szűz a kérdésben, hiszen részt vettek egy nagyon elismert, kiváló kubai tanár továbbképzésén. Többen két alkalommal is. Szóval a bóvlit nem nagyon vették volna be :) Hál'Istennek nagyon jól sikerült a dolog, fantasztikus volt a hangulat. Nagyon büszke voltam a tanítványaimra.
Lili/Zsuzsi, aki nagyon fontos számomra, mint testvérbarátom :), betegség miatt három hétre kórházba vonult :( Szóval nem éppen megnyugtató időszak ez számomra, amellett, hogy rengeteg munka is került a vállunkra Tomival. Persze a dolognak ez a része a legkevesebb. Leginkább a gyors és teljes felépülése miatt aggódunk. Ez most a legfontosabb dolog.
Elképesztő sokat utaztam az elmúlt időszakban, ha kellett, ha nem. Kicsit túlvállaltam magam. Ideje leállni.
Kicsi unokahúgommal még egész sok időt sikerült töltenem, minthogy tesómék a házuk felújításának idejére visszaköltöztek a szülői házba, ahol én magam is tartózkodom, amikor Szombathelyen járok (ez pedig egy héten legkevesebb másfél, de adott esetben akár 3-4 napot is jelenthet. Egy tündér a kis drága. Már igazán megszeretett és ki is fejezi. Imádom.
Egyelőre gyors helyzetjelentésnek megteszi ennyi. Nem ígérek semmit, de remélem hamarosan folytatom konkrét témákkal, történésekkel.
Addig is a nap süssön Rátok!
2010. március 31., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Kedden végre mi is találkozhattunk Szoszival! Valóvan egy kis tündér, ahogy szedte a kis lábait, mikor szaladt feléd! :) Megjegyzem elég nehéz volt eldöndeni, hogy kire is figyeljek bemelegítés közben: Rád vagy Szoszira? :)))))
VálaszTörlésTovábi szép napot kívánok!
Anett
De jó, hogy megint írtál! :)
VálaszTörlésKedves Balázs!
VálaszTörlésEmlítetted az e-maileket. Meg lehet kérdezni hol lehet Téged e-mailben elérni?