Az elmúlt héten a szokásosnál is többen kérdezték meg, hogy nem akarok-e írni a blogomba. Szóval úgy döntöttem, írok. Nem mintha feltételezném, hogy túl sok olvasóm maradt volna :) , hiszen nagyon elhanyagoltam az írást.
Persze rengeteg dolog történt az elmúlt két hónapban. Volt egy igazán sikeres szülinapi ws-ünk (amelyen végre sikerült olyan beszédet mondanom, amivel senkit sem sértettem meg :) ), szervezzük a tábort, múlt hétvégén Újvidéken voltunk a Cubanero fesztiválon és végül, de elsősorban Szoszi keresztlányommal való kapcsolatunk újabb magasságokba szárnyalt.
Szoszi egy kis csoda. Azt hiszem nagyon szépen nevelik a húgomék. Talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy nagyon barátságos, kedves, érdeklődő pici lányka már most. Nagyon szeretem. Ő is "szejet" :) , azt hiszem.
Nagyon sok mindent megért. Vigyázni is kell, hogy mit mondunk előtte, mert rögtön az kell neki, amit meghall. Pl. a csoki (nála csocsó) szóra egyből érzékenyen reagál és már kellene is neki. Sok más szó is érzékenyen érinti. Ezért ezeket át is kell fogalmazni. pl. a következő mondatot következőképpen kell átfordítani: Átsétálok a boltba egy kis csokiért és sajtért. - (érzékeny szavak: sétál, bolt, csoki, sajt) Átbandukolok a kiskereskedelmi egységbe egy kis pörgetős focis játékért (ld. csocsó, ami csokit jelent) és egéreledelért. Ha hozzátesszük, hogy Bobbynak is megvannak a kritikus szavai, már ott tartunk, hogy igazi jelbeszéddel kell kommunikálni otthon.
Mivel a házuk felújítása lassan véget ér, tesómék jövő hétvégén elköltöznek a szülői házból (ahol én is lakom, amikor Szombathelyen vagyok) Nem is lesz olyan könnyű, mint amilyen kényelmes :) , ha elköltöznek. A család nagyon hozzászokott már Szoszika jelenlétéhez. Én is sokkal többet tudtam találkozni vele mostanában. És ez jó volt.
Úgy néz ki egyébként, hogy hamarosan kistestvér is megjelenik a színen. Kb. 7 és fél hónap múlva. :) :) :) Ez a nagy dolog, nem ám az elefánt! :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése