Láthatjátok, hogy meglehetősen nagy időközökkel írok bejegyzést. Leginkább idő hiányában hanyagolom a "blogom". Bár tudom, hogy nem kell feltétlenül komolyabb lélegzetvételű, hosszabb cikkeket bejegyezni, valahogy nem megy nekem, hogy néhány sor kedvéért gép elé üljek. Hosszabb írásra viszont ritkán marad időm.
Ma reggel viszont kidobott az ágy, annak ellenére, hogy elég későn kerültem bele :) Úgy gondoltam le kell írnom a véleményem a tegnapi salsaversenyről. Legfőképpen azért, mert szeretném leírni mennyire büszke vagyok lányainkra, akik a második helyezést szerezték meg a szabad stílus (freestyle) kategóriában. Láttam, hogy honnan indultak és láttam az elképesztő hosszú utat, amit elég rövid idő alatt képesek voltak megtenni. Minden tiszteletet megérdemelnek, ahogy Lili(Zsuzsi) is, aki kiválóan állt helyt csapatvezetőként, tanárként, edzőként és koreográfusként egyaránt. Még engem is meglepett, pedig jól ismerem. Sok szeretettel gratulálok!
Sokan tudják, hogy nem vagyok híve a versenyzésnek a salsában. A versenytáncban rengeteg versenyen szerepeltem. Amikor a salsát megismertem, pont a kötetlensége, szabadsága fogott meg. Mind a mai napig azt gondolom, hogy nem lenne jó, ha a salsában a versenyzés kerülne középpontba, bár vallom előbb-utóbb úgyis teret fog nyerni és ezzel nincs semmi gond. Ha versenyzésre kerül sor bármely táncban, sportban vagy egyéb tevékenységben, egy rossz mellékízt érzek megjelenni az emberek megélésében, amellett, hogy a versenyzésnek vitathatatlan pozitív hatásai is vannak. A salsában nem legyőzni kellene egymást, hanem együtt, de legalábbis egymás mellett, tiszteletben tartva a másikat kellene léteznünk. Ez persze a magyar salsaközösséget sem jellemzi. A legkevésbé sem :( Most néhányan azt mondják, hogy nem győzni akarnak egy versenyen, hanem megmutatni magukat, kihívást állítani saját maguk elé önnön fejlődésük érdekében. A verseny viszont függetlenül a motivációtól a győzelemről szól és ezáltal mások legyőzéséről is.
Tudom, hogy Lili(Zsuzsi) sem azért indította a csapatot, mert első akart lenni, hanem, hogy kihívást állítson a lányok elé, fejlődésre ösztönözze őket és konkrét feladatokkal ez sokkal jobban megy. (A fejlődés szempontjából pl. kifejezetten hasznos a verseny, bár nem gondolom, hogy az egyetlen dolog, ami fejlődésre ösztönözhet)
Be kell valljam, a tegnapi salsaverseny az első volt, amit láttam. Csak azért mentem, mert a lányok szerepeltek, Lili(Zsuzsi) pedig műsort vezetett. Nem is azért maradtam eddig távol, mert nem lelkesedek a versenyzésért a salsában, hanem mert a magyar salsaközösség számos résztvevőjétől és azok képmutatásától falra tudnék mászni. Erről legyen is elég ennyi. Most erőt vettem magamon és nem bántam meg.
A rendezvény tetszett. Sajnos az elejéről lecsúsztam, de gratulálok a szervezőknek. Néha úgy gondolom, mintha árral szemben lennének kénytelenek evezni, ezért elismerésre méltónak tartom, hogy évről-évre megrendezik ezt a versenyt. Ráadásul jól is sikerült, zökkenőmentesen zajlott. Megérdemelte volna ez a rendezvény, hogy több versenyző is megtisztelje (tudom, hogy nem mindenki úgy gondolkodik a versenyzésről, ahogy én), pláne, hogy több néző.
Minden tiszteletem a versenyzőkért, akik kiálltak és dolgoztak azért, hogy megmutassák magukat, szórakoztassák a nagyérdeműt. Azt hiszem ők mindannyian nyertek, még akkor is ha összességében a produkciók színvonala alacsony volt. Nem hiszem el, hogy egy olyan országban, ahol olyan népszerű a salsa, mint nálunk, - Budapestet nemzetközi szinten salsafővárosnak is nevezik néhányan - mindössze ennyi versenyző indul el, és nem láthattunk volna sokkal több színvonalas produkciót. Szerintem ez is a salsaközösség rendkívüli megosztottságára utal.
Az egyetlen dolog, ami komoly ellenérzést keltett bennem, az a zsűri tevékenysége. Bár tudom, hogy voltak olyanok a zsűriben, akik nagyon nem szerették volna lányainkat elsőnek látni, jóhiszemű leszek és azt feltételezem, hogy senki sem szándékosan pontozta le a lányainkat vagy pontozott fel mást. Így viszont elképesztő hozzá nem értésről tett tanúbizonyságot a zsűri. Természetesen vádolható vagyok részrehajlással, mivel legfőképpen a saját csapatunk kapcsán lepett meg az eredmény. És tulajdonképpen nem elsősorban a végeredmény.
Lányaink a szabad stílus vagyis freestyle kategóriában indultak. Ebben a kategóriában kis túlzással tulajdonképpen azt csinálsz, amit akarsz. Ilyen értelemben bármilyen eredmény született volna (pl. kihozzák a lányainkat utolsónak), nem emelhetne panaszt senki, hiszen ez aztán tényleg teljesen szubjektív megítélést tesz lehetővé. Ha a színpadon a keresztlányom felfújhatós medencéjében játszadozom meztelenül egy sípolós kacsával a "Que tu quieres que te den?" című zenére, akkor akár ez is elnyerheti a zsűri tetszését. Na de akkor ez azt jelenti, hogy nincsenek is pontozási szempontok?
Szerintem nem született szakmailag megalapozott eredmény. Persze most jöhet a szöveg, hogy van aki nem tud veszíteni.
Tényleg nem nyerni jöttek a lányok. Én sem azt vártam, hogy nyernek, viszont amiatt, ahogy másodikak lettek, úgy érzem nem ezüstöt nyertek, hanem aranyat veszítettek.
Azt is elmondom miért érzem, hogy dilettantizmus jellemezte a zsűri tevékenységét. Ahogy már írtam, nem elsősorban a végeredmény volt érthetetlen. A legjobb koreográfia díja volt, mondhatom nem csak számomra, hanem a többség - a zsűri kivételével (mondjuk valószínűleg azért ülnek ott, mert jobban meg tudják ítélni :) ) - számára igencsak csalódást keltő. És ez volt az, ami híven mutatja, hogy a zsűri tevékenysége sajnos alulmúlta a prodkciók színvonalát.Tényleg nem nyerni jöttek a lányok. Én sem azt vártam, hogy nyernek, viszont amiatt, ahogy másodikak lettek, úgy érzem nem ezüstöt nyertek, hanem aranyat veszítettek.
Az első helyet egy kubai származású srác nyerte, Adriano. Nagyon ügyes, tehetséges srác, aki jó hangulatú produkciót csinált. Még egyszer gratulálok neki és őszinte szeretettel várjuk bármely workshopunkra a különdíjnak megfelelően, amelyet tőlünk kapott. Abban viszont szerintem ő is egyetértene, hogy a legjobb koreográfia díját nem ő érdemelte. Többek között azért, mert részben impovizáció volt, amit táncolt. Ez a zsűrinek talán nem tűnt fel, ahogy a produkció számos más koreográfiai aspektusa sem. Ezt nem tudom, hogy lehetett benézni. Koreográfiai szempontból a produkció nem volt dobogós sem. És ezért elnézést kérek Adrianotól, mert egyébként tetszett, amit csinált.
Ha már nem lányaink produkciója nyeri a legjobb koreográfiának járó díjat (ami szerintem jogos lett volna), akkor a Salsa Peligrosa produkcióját éreztem volna méltónak erre a díjra. Látszik, hogy nagyon sok munka volt benne. Nekik is gratulálok!
Még egy érdekes adalék. A Salsa La Cubana vezetője, Lili Garces, aki zsűritag volt, a verseny után gratulált lányainknak és azt mondta nekik, hogy nála ők voltak a legjobbak. Adriano a Salsa La Cubana színeiben versenyzett. Maximális tiszteletem Lilinek, ha képes volt kiállni ezért a véleményéért a pontozás folyamán.
Egy szó, mint száz: A verseny jó hangulatú volt. Úgy érzem, hogy érdemes volt elindítani a lányokat. Nálam ők voltak a legjobbak, de nem baj, hogy nem ők lettek az elsők.
Ami pedig a zsűrit illeti, nem könnyű úgy értékelni, hogy nincsenek egészen pontosan lefektetve a pontozási kritériumok, hiszen így a produkciók összehasonlíthatósága lesz sokkal nehezebb. Talán az sem lenne utolsó, hogy más táncokhoz sportágakhoz hasonlóan a zsűri tevékénysége nyilvánosságra kerüljön. (Azaz visszakövethető legyen, hogy ki, mit és hogyan pontoz. Már lehet, hogy ez is változtatna egy-egy verseny kimenetelén a vállalhatatlan pontozás csökkentésével, bár tapasztalatból tudom, mindig van olyan zsűri, aki nyugodt szívvel felvállal bármilyen "vállalhatatlan" döntést.)
Az is igaz, hogy szabad stílus (freestyle) kategórián belül is legalább három kategóriára lett volna szükség: egyéni, páros, csoportos. Persze ennyi induló sajnos nem volt. Ettől függetlenül úgy érzem, vannak kritériumok, amelyeket egy kis hozzáértéssel egyértelműen lehetne értékelni. Ha akarjuk. És ha tudjuk.
